|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.03. 14:09 - |
| A játék egyszerű: valaki elindít egy történetet, majd bárki bármit hozzáírhat. Csak arra kell vigyázni, hogy soha senki ne fejezze be! Tehát tilos a boldoganéltekmígmegnemhaltak, meg az összes szereplő kinyírása...najó, ha nagyon akarod, megölhetsz mindenkit, max majd feltámasztjuk őket...szóval, ki akarja elkezdeni?:) |
[20-1]
| te nem bírsz komojat írni?:P am ennek a játéknak pont az a lényege, hogy te nem erre gondoltál, de azér reagálj rá:)am emmonita vok, csak buta benedekéknél nincsen ijen cucc...szal h betűszín véltás...na puszka:) |
| És az éjfél az egy ojan karakteres kis időpont, hogy ugy döntött, inkább megy, és megkeresi a feleségét...ki is ment az uccára, éppen az úttesten ment át, mikor arra száguldott egy úthenger, és elütötte....az úthengert kis sárga madarak üldözték, akiket pedig egy sétapálca hajszolt...közben halk háttérzeneként az Őrjíts meg szólt, de a rendezőbá ezt túl gejjnek találta, ezér inkább szólt az illetékesnek, hogy gyorsan cserélje ki knockin' on heaven's door-ra... persze árpi előadásában...az aztán mindenkinek jobban teccet, a közönség tombolt, ám akkor megszólalt vmi nádiposzáta, és mindenki bevonult az osztájtermébe, miután egy kis fáziskéséssel rájöttek, h ez a becsöngő volt... |
| de nem tok mit irni, 1általán nem ijen stilusut akartam!!! vagy, várjá, azé mégiscsak fojtatom mingyá...bá lehet, h newm fog tecceni:D |
| hát h túl jó lenne...bár sztem mind a hármunknak tejjesen más sztori ment a fejében amikor írta:D am ANNAAAA!! te jönnél már ezer éve:P |
| *én ebbe nem merek belekontárkodni:)) Túl jóóóó:) és asszem tőlem valami brutálisra futná...:$* |
| azaz sajna.......ANNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!! te jössz....és talájj ki vmit léccives, mer én nem fojtathatom:D |
| ********néma csend és hullaszag:(******** |
- Köszönöm uram, igazán köszönöm!
- Hát akkor körülnéznék... - mondta az idős úr és bejárta a szobát. Az egyik sarokban furcsa dologra lett figyelmes...szél nem fújt, ventillátor se működött, mégis a falba csíptetett papírfecni lobogott mint egy zászló.
- Felettéb különös - morogta magában a detekív, és kitépte a cetlit a résből.
- Talált valamit, uram?
- Semmi fontos, csak gondolkozok...
Amikor az igazgató másfelé nézett, lopva megleste az üzenetet: "GÍT", olvashata a papírdarabon.
- No, asszem kezd összeállni ez a rejtély...Akár fénykoromban!
A következő, olvashatatlan darabon már csak mosolygott, hiszen rég tudta mit talál rajta. Zsebre tette, és tovább lézengett, mintha nagy kutatásban lenne.
- Uram! Ha volna kedve, megnézhetné a gyerekeket, és megismerkedhetne velük. Nagyon aranyosak!
- Rendben, mehetünk! Már alig várom.
Felfele menet kinézett egy kis ablakon és elgondolkozott...Már ilyen késő van? Már a Hold is feljött...Ideje lenne hazamenni.
Fent az ebédlőben kicsit meglepődött, hiszen csak trécselő, nevetgélő lányokat látott. Amikor felucsódott, megkérdezte a hirtelen elcsöndesedett csapattól:
- Hát a kissrácok hol vannak? - Érdeklődött udvariasan.
Még nagyobb csönd következett, és a legbátrabb kislány remegő hangon megszólalt:
- Itt sohasem voltak fiúk!
A nyomozó ránézett az órájára, és meglepődve vette észre: Pár perccel múlt éjfél!
|
| -Nos uram mint látja nem mindent mondtam el önnek az intézényünkről...-mondta az igazgató 15 perccel később az irodájában miután elküldte az utolsó kisfiút is az ebédlőbe.
-Azt látom!- mondta az idős úr aki örült, hogy újra folytathatja munkáját, ahonnan akarata ellenére nyugdíjazták.
-Mint bizonyára ön is tudja egy társaságnak nem áll érdekében, hogy ezek az intézmények továbbra is fennálljanak, mivel az épületekre pályáznak. Ebből kifolyólag két fiúkkal foglalkozó intézményt már tönkretettek és a város következő intézményére...
-Várjon csak!- szakította félbe az úr: Városunknak csak 3 ilyen jellegű épülete van!
-Igen uram ez az utolsó menedéke az árva gyerekeknek! Így aztán befogadtuk szegénykéket.
Csakhogy erre gondoltak azok a bizonyos "urak" is ezért rendeletet hoztak, miszerint: Egy épületben nem tartózkodhatnak különböző nemű nevelt árva gyermekek!Ebből kifolyólag titkolóznunk kellett de mostmár minden hiába hisz ön mint hatósági közeg úgyis jelenteni fog mindent....
-Hát... ...Azon még gondolkozunk!! A legkevesebb amivel tartozom annak a kislánynak az, hogy megpróbálom felgöngyölíteni az ügyet... Emellett visszahelyeztetheném is magam ha ezt megoldanám-gondolta magában..- |
-Jézusom! Ki ez a sok gyermek?!- kérdezte, de az igazgató úr nem igazán akarta beavatni őt az árvaház legféltetteb titkainak egyikébe. Hogy ne kelljen elárulnia, ő is teljesen megdöbbent arcot vágot, és rákiabált a gyerekekre:
-Hát ti meg mit kerestek itt?! Egyáltalán kik vagytok?!
A fiúk először ijedten-furcsán néztek rá, de végülis a legnagyobb fiú rájött, mi történik itt, és a többiek értetlenkedő kérdéseit megelőzve gyorsan válaszolt:
-Ne tessék ránk haragudni, bácsi! Tetszik tudni, mi a szomszéd árvaházban lakunk, és mindannyian lementünk a pincébe játszani, de véletlenül bezártak minket. Pánikba estünk, nem tudtuk, hogy menekülhetnénk meg az éhségtől, szomjúságtól. Végül az egyik fiú talált egy rejtett ajtót a pincénkben, ami egy folyosót rejtett. És az a folyosó ide vezetett...
-Úgy. Ez esetben gyorsan menjetek fel az étkezőnkbe, rögtön a földszinten van. Ott majd kaptok valami ételt, aztán néhány dolgozó majd hazakísér titeket- a sok pici fiúcska egy emberként indult el kifelé, sokuk arcán nagy megkönnyebbülés tükröződött.
Mikor az összes fiú eltűnt szem elől, az öreg detektív bár kicsit összezavarodva, de hozzálátott a helyszín megszemléléséhez. Mindent jól megvizsgált, a vasajtót, a mellette fekvő apró téglákat, majd meglepetten nézett az óriási kőre. Éppen kérdőre akarta vonni az igazgatót, mikor a pince sötét mélyéből kilépett egy 4 év körüli kisfiú, és a neki háttal álló igazgatóhoz szólt:
-Igazgatóbácsi! Hol vannak a többiek? Tegnap reggel azt tetszett mondani, hogy ma egész nap nem jöhetünk ki innen... |
-Úristen!!! - Sikította az idős asszony, és ájultan hanyatlott férje karjaiba.
- Jézusom nem gondoltam, h ennyire sokkolni fogja önöket a hír. - Ijedt meg a férfi mikor meglátta, h az öregembernek is le kell ülnie.
- De hiszen ez alatt a pár nap alatt szinte elhittük h gyermekünk lehet. Tudja ön milyen régóta vágyunk erre? Mióta csak összeházasodtunk. És ez a kislány olyan aranyos volt. El se hiszem hogy meghalt!
- Pedig sajnos igaz...
- De hogyan történt? Valami hirtelen betegség?
- Kérem uram, pontosan még mi se tudjuk, hogy történt az eset, de nyomozunk az ügyben.
- Hogyan? Hiszen azt se tudják, hpgyan halt meg?
- Igazán restellem a dolgot...Hajnalban találta meg a takarítónő az alagsorban.
- Jesszusom...Lemehetünk megnézni? Igaza van, mégse kéne. A feleségemet - Itt suttogóra fogta a hangját, nehogy a most ébredező asszony meghallja - nagyon megrázzák az ilyenek. Nem szeretném ha újabb tragédia történne.
- Természetesen megértem - Bólintott az igazgató.
- De mégiscsak...hogyan történt, ne hiszem, hogy odalent játszott, és hirtelen összeesett...Valami oka mégiscsak van a halálának! Hogyan találtak rá? Tudja én nyomozó voltam hajdan. Talán segíthetek kibogozni ezt az ügyet! De ezt majd a feleségem nélkül beszéljük meg. Mint már mondottam, nagyon érzékeny teremtés.
Az öregúr gyorsan hazakísérte hitvesét, lefektette, megvárta míg a zokogása álomba hajlik. Mikor egyenletesen szuszogott, kisettenkedett apró lakásukból, és visszament az árvaházhoz.
- Nos, itt vagyok. El tudna mondani mindent az ügyről?
Emberünk habozott, esze ágában sem volt bármit is kikotyogni a pincéről, a lakatról vagy a vasajtóról. Azt szerette volna ha Orsit szép csendben eltemetik, és ennyi. Utálta a felhajtást, főleg akkor amikor rejtegetett valamit.
- Hát rendben, - Egyezett bele dologba - mindent elmondok amit csak tudnia kell. Orsi tegnap este lement a pincébe játszani, senkinek nem szólt róla. Tudja, nagyon boldog volt, hogy végre nevelőszülőkhöz kerül, és egyedül szeretett volna lenni. Azután az egész épületben elment az áram, egy nagyobb fiú gyerekes csínja miatt. A kislány feltehetőleg belement a sötétben a pinceajtóba, és a mindig rozoga vaskapu rádőlt... - A férfi itt keresztett vetett, és elhadart egy miatyánkot. Közben egy pillanatra sem tévesztette szem elől a nyugdíjas detektívet. De ő most hűvös maradt, és szerencsére nem kérdezősködött.
-Akkor hát idejét látom lemenni, és megvizsgálni a színhelyet, feltéve, ha visszajött az áram!
- Természetesen, indulhatunk is!
Lementek az alagsorba, a kitépett ajtóhoz, ahol a sok kisfiú várakozott nagy csendben. Mikor az idős nyomozónk bepillantott a kivilágított pincébe, szeme szája tátva maradt.
Bocsi ha nagyon hosszú lett:D |
Mikor a pinceajtóhoz ért, meglepődve vette tudomásul, hogy az le van lakatolva. "Ezt nem értem...eddig lakat sose volt rajta...most mit tegyek? nem hagyhatom éhenhalni a fiúkat!" Azon nyomban el is kezdte verdesni a lakatot az első keze ügyébe kerülő tégladarabbal.
-NYÍLJ MÁR KIII! Ezt nem hiszem el...mit tegyek, hogy kinyiljon végre?
Végigjártatta tekintetét a folyosón, és megakadt a szeme egy hatalmas kődarabon. "vajon ez hogy kerülhetett ide? Na mindegy, a lényeg, hogy itt van...betöröm vele az ajtót." Azzal fogta a követ, és teljes erejéből a nagy vasajtóhoz dobta. Az ajtó ki is szakadt a keretéből, és akkor megtörtént a tragédia: Orsi nem reagált elég gyorsan, és a nehéz vas rádőlt.
Másnap reggel az idős házaspár aggódva tekintett fel a fekete zászlóra az árvaház homlokzatán.
- Jézusom. Remélem, nem az egyik gyereknek esett baja! - mondta az asszony.
Ekkor megjelent előttük az árvaház igazgatója, és így szólt:
- Sajnálatos hírt kell közölnöm önökkel. Nem is tudom, kit érint ez a hír érzékenyebben, Önöket, vagy engem... Mindig megrázó egy ilyen tragédia. Főleg, ha a 'gyerekünkkel' történik. Orsi, a kislány, akit örökbe akartak fogadni, tegnap éjjel elhunyt. |
| -Rendben.Indulhatunk is!
Épp a pince lejáratához érnek mikor eszébe jut, hogy ottvannak a srácok.Szerencsére nagyon gyorsan kiagyal mindent így most is kivágja magát:
-Oh. Eszembe jutott hogy az árvaház igazgatónőjével beszélnetek kellene először! Anélkül el sem vihettetek volna...Most pedig lehet hogy büntetést is kapok :(
-Ne sírj drágám.. Beszélünk az igazgatónénivel és holnap megint elmegyünk valahová rendben?
-Akkor holnap találkozunk...
-Szia! És fel a fejjel!
Mikor a házaspár eltűnik az ajtóban már rohan is a pincéhez hogy segítsen az ott rejtőző fiúkon. |
- Hogyhogy lehetetlen? Ők pont azt találták lehetetlennek, h itt lányok lakjanak. Te én itt már semmit nem értek - Fordult a nő a hitveséhez.
- Én se drágám... - Válaszolt és a kislányhoz fordult - Biztos vagy benne, h nem volt itt egy fiú sem tegnap?
- Teljesen biztos. Hiszen minden nap itt lakom. Csak észrevenném, ha egy csomó fiú itt rohangálna? A fiúk félelmetesek.
- Áh akkor már értem. Ezért sikítottak azok a lányok? Mert félnek a fiúktól?
- Nem hiszem. De most akkor elmegyünk valaholva?
- Persze, ahova csak szeretnél! Ez ma a te napod, és szeretnénk minél jobban megismerni.
- Jujj de jó! Akkor menjünk el a vidámparkba, moziba, meg játszótérre, meg színházba, meg játékboltba, meg ugrálóvárba, meg mindenhova!!
- Indulhatunk is!
A kislány, akit egyébként Orsinak hívtak, Nagyon boldog volt, és arról is elfelejtkezett, hogy ebédet kéne adni a soksok fiúnak, akiket lent rejtegetnek az árvaház pincéjében. Ez nagy szerencséjére vált, hiszen leendő nevelőszülei lesték minden kívánságát, rezdülését, így azt is észrevettét volna, ha gondterhelt arcot vág. De egy idő után ennek a felhőtlen napnak is vége lett, és vissza kellett menni az árvaházba. A kapunál nehezen ment az elválás.
- Ne mennyetek el! Máris hiányoztok! - Mondta síró szájjal a lányka.
- Holnap megint jövünk, és elviszünk téged ahova csak menni szeretnél.
- De én nem bírom ki holnapig! Az nagyon sokára lesz!
- Jó, ha ennyire szeretnéd, akkor itt maradunk éjszakára. Csak hogy örülj!
- Hát rendben! Ez tényleg nagyon jó hír! Gyertek csak be!
- De nem kell ám nekünk szép szoba vagy ilyesmi...Elalszunk ám a pincében is! |
-Jézusom, talán valami rosszat mondtam???
-FIÚÚÚÚK?! MILYEN FIÚK?! VANNAK ITT FIÚK?! - a két kislány azon nyomban futásnak eredt, hátra se néztek, csak visítva rohantak be az árvaházba.
- Hát ezt igazán nem értem - mondta az idősödő férfi feleségének. - A lányok szerint nincsenek itt fiúk... Nem lehet, hogy eltévesztettük a házszámot?
- Nem, nem... Biztos, hogy ez az a ház... 113as...Igen, tegnap is itt voltunk. Meg tegnap előtt is.
És abban a pillanatban megjelent előttük az a kislány, akit eredetileg örökbe akartak fogadni.
- SZIASZTOOOOK! - kiáltotta nagy örömmel. - Tegnap vártam rátok. Miért nem jöttetek?
- De hiszen mi itt voltunk... csak te nem voltál itt... -válaszolt a hölgy.
- Éééén? ki se tettem innét a lábamat egész nap...
- Akkor az a kisfiú biztos csak ugratott minket...
- Kisfiú??? Ja, biztos a Bencére gondoltok! Néha eljön ide a mostohaszüleivel meglátogatni a húgát. Csak ő lehetett...Legalábbis más fiú nem jár erre. Nem is szabad bejönniük ide...
- Dehát tegnap tele volt ez az épület fiúcskákkal...
-Lehetetlen |
- De...de hát ez h lehet? Tegnap voltunk itt, és akkor még itt volt egy tüneményes kislány, aki igencsak szívesen lett volna a nevelt lányunk.
- Tényleg? De hiszen ez lehetetlen. Esküszöm, hogy egy lány se lakik erre.
- NAgyon furcsa, de hátha segíthetek. Válasszanak ki egy kedves kisfiút, és fogadják őt örökbe. Nézelődjenek, aztán holnap is visszajöhetnek akár.
Körülnézett a házaspár, talált is egy aranyos kisfiút, elbeszélgetett vele, és megígérték egymásnak, h másnap találkoznak. Holnap lett, és készülődni kezdtek. Amikor megérkeztek a ház bejáratához, gyanús dologra lettek figyelmesek. Két kis szöszke lány labdázott a kertben. Az öregember odament hozzájuk, és kedvesen megkérdezte:
- Hát a fiúcskák merre vannak?
Erre a lányok rémülten ránéztek, és remegő hangon kérdezte az egyik:
- A fiúk? - És éktelen sikításba kezdett a barátnőjével együtt. |
Szegény házaspár iszonyatosan pánikba esett emiatt.
-Hol a leendő kislányunk?! Hol van az az angyali teremtés?!?!?!?!?!?!?!?!?!-kiáltozták.
A nagy ordibálásra egyszercsak megjelent ott egy árva kisfiú.
-Kit teccenek keresni? -kérdezte nagy bociszemekkel bámulva a házaspárt.
-Tudod, kisfiam, tegnap is jártunk erre, és akkor élt még itt egy kislány. Nos, őt szerettük volna örökbe fogadni... De mára egyszerűen eltűnt!
- Kislány??? dehát itt soha nem élt semmiféle kislány se! Itt midigis csak fiúk laktak... |
Most itt is?:D majd mondom bátyómnak h sikert arat a játéka...én elkezdhetem:D
Élt egyszer egy idős házaspár, akiknek nem volt gyerekük. Egy nap úgy döntöttek, h örökbe fogadnak egyet. El is mentek, és megismerkedtek egy nagyon aranyos állami gondozásban élő kislánnyal, rögötn érdeklődtek, hogyan is lehet örökbe fogadni...amikor másnap újra elmentek, a kislány nem volt már ott... |
| A játék egyszerű: valaki elindít egy történetet, majd bárki bármit hozzáírhat. Csak arra kell vigyázni, hogy soha senki ne fejezze be! Tehát tilos a boldoganéltekmígmegnemhaltak, meg az összes szereplő kinyírása...najó, ha nagyon akarod, megölhetsz mindenkit, max majd feltámasztjuk őket...szóval, ki akarja elkezdeni?:) |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
