A Sztori...Aki járt már a fórumunkon, tuti ismeri ezt a játékot...ha meg nem jártál még ott, akko gyorsan nézd meg:P
Ez egyébként az osztályhonlapunkról van, ami baromijól működik ám, egészen 3an látogatjuk... Emmonita, Dorka, és ÉN:D el is kezdtünk ott írni egy sztorit, még úgy anno 1 hónapja...és ez lett belőle:
(ha vki nem vágná: Nari: Emmonita; Kék: Dorka; Lila: ÉN (as Bg))
Ezer bocs a pici betűkért....:)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Úthenger, akinek az volt a dolga, hogy guruljon. És mivel ő tökkkéletesen teljesítette a feladatát, a rövidhajú matyibácsi megjutalmazta:
-Édes, kedves Úthenger! Egész éves teljesítményedért teszek neked egy engedményt: mivel annyi kis madárkát lapítottál szét, hogy már sehol sem lehet madárcsicsergést hallani, adok neked egy dudát! Így mikor meglátsz egy madárcsapatot az úton, rájukdudálhatsz! Jah, azt el ne felejtsem, hogy a dudának madárcsicsergés hangja van...
Úthenger bácsi irtóra megörült az ajándéknak, és úgy megölelgette rövidhajúmatyibácsit, h az majdnem összelapult. Aztán útnak indult, nagy pöfögve hengerelte az utat. Aztán az egyik kis mellékutcában egy nagy csapat madárka csicsergett rá, ő pedig dudált rájuk, és csak dudált és dudált...legnagyobb meglepetésére a madarak nemhogy rémülten szanaszét repültek volna, csak közelebb merészkettek. Még nagyobbat csicsergett rájuk, a válasz pedig az lett, h mégtöbb madárka repült oda. Így suttogtak egymással:
-Nézzétek! Egy csicsergő úthenger!
Nagyothalló Úthengerbácsi pedig csodálkozott, hogy mit keres ott annyi madár... nem akarta elgázolni őket, visszatolatni nem tudott, mert már mögötte is tele volt minden madárkával, így hát megpróbálta szép szóval rávenni őket a távozásra:
-Édes kedves madárkomák, nem tűnnétek végre el az utamból?
És nagy meglepetésére a madarak válaszoltak neki, és ezt nagyothalló méltósága is hallotta ám, nem úgy mint a suttogást: -Jé, ez nem csak csicsereg! Ez beszél is!
Úthengerbácsit átjárta a félelem: -JÉZUSOM! BESZÉLŐ MADARAK!-ordította. "vajon ha beszélni tudnak, még milyen szörnyű dolgokra lehetnek képesek?" gondolta. "A legjobb lesz, ha gyorsan eltűnök innen..."
Úthenger bácsi bőszen elkezdett imádkozni, erre megjelent a matyi, és ezzel a jelenésével egy halom madarat taposott el...
-Affene!! Hüje madarak..- mondta...persze szegény madarak ettől irtóra megijedtek, és hátrálni kezdtek...Úthengerbácsi meg csak ámuldozott és bámuldozott...Hogy a fenébe került ide matyi, ha ő istenhez imádkozott?? ekkor szörnyű gyanúja támadt
-Matyi! ugye te nem vagy isten???
-Nem, nem vagyok az - Úthenger bácsi letörölt egy halom izzadtságot, kifújta a levegőt, és láthatólag baromira megkönnyebbült - csak azért jöttem, h közöljem, h nem azért adtam a dudát, h madarakkal társalogj. Eközben isten is megjelent, az igazi, teljes valójában.
-szervusztok gyermekeim...miért szólítottatok?
-hát én izé - kezdte Úthenger bácsi - csak azért, mert ezek a madarak nem akarnak elmenni, és félelmetesek, és nagyok, és beszélnek, én meg pici vagyok, éhes vagyok, és fázok, és haza akarok menni - nyöszörögte Úthenger bácsi.
-Ezen könnyen segíthetünk! - mondotta isten, és felkapta az úthengert. Pár másodperc múlva kiesett a kezéből, Úthenger bácsi meg csak zuhant a végtelen űrben
És zuhant, és zuhant. na meg mikor ezt befejezte, zuhant is...majd földetért. És csodával határos módon semmi baja nem esett, csupán a földet lapitotta egy cseppet széjjel. És ő ezen nem is lepődött meg, hiszen ha nem lapitgatna, mér is lenne úthenger?
Ám amin meglepődött, hogy egy piros-fekete csíkos zoknis láb egy csillogó piros cipőcskével lóg ki maga alól. De nem sokáig, mert a láb hamarosan begöngyölödött (van ijen szó?:S), és eltűnt. Aztán megjelent egy kiscsaj meg egy tündér, meg egy gonosz boszorka, de Úthengert ez baromira nem érdekelte. Ő inkább a megjelenő kis manócskákat figyelte, akik láthatóan határozott odaadással bámulták a kiscsajt meg a tündért. Meg is kérdezte tőlük nyomban az édes kedves Úthenger bácsi:
- Miért vagytok úgy oda ezért a két csajsziért?
-Hogy miért?! Mert tőlük kaptuk a csokikáááát! Apropooo...nem láttál egy piri-fekete zoknis banyeszt, aki galádul eltulajdonitott tőlünk 2 kilo csokit?
-Hát, egy piri-fekete zoknis lábacskát láttam,de sajna olyan pozicioban, ami arrra utal, h az általatok keresett hölgyeményt agyonnyomtam....
A manócskák ennek nagyon megörültek, táncot jártak, énekeltek:
- Boszorkány ó, boszorkáy ó, te gusztustalan csokilopóóó!"
Úthenger bácsi igazán nagyon meglepődött, h mivan, hogy van, mért van, hiszen gondolj bele, te is meglepődnél, ha egyszercsak lehengerelnél egy fura hejre, szétlapítanál vkit, manócskákkal találkoznál meg tündérekkel, meg minden...úgyhogy Úthenger bácsinak ez már nagyon sok volt, pánikba esett, és elkezdett dudálgatni...miután ez se vált be, elájult...aztán a saját ágyában ébredt fel, és ettől igazán megkönnyebbült...annyira megkönnyebbült, h gyorsan kiment az utcára, és elkezdett dudálni...
Persze a dudája ennek ellenére még mindig madár hangon szólalt meg, amire ő sajnos túl későn eszmélt rá. Mit ad Isten, megint 20000 madár között találta magát. Ám most nem volt szükség Isteni közbeavatkozásra: jött magától (szal nem öntől, vagy tőled...)az égszakadás-földindulás, és az Úthenger végül egy madármentes övezetben találta magát. Na most nem ő repült ám el messzire, hanem a madárkák. Megkönnyebbülten sóhajtott fel sokat látott Úthengerünk, és hogy megelőzze a következő ilyesfajta szörnyűséget, gyorsan oda-vissza nyalt hajú Matyihoz vágtatott. Najó, gördült.
- Te mátyásbátyám, szeretnék panaszt emelni ez ellen a duda ellen! Hol a panaszkönyv?
-Hát, tudod, nekünk olyanunk nincsen...
Erre Úthenger bácsi szépen átment magasposztúmatyibácsin, így őt szerencsésen kizárhatjuk a történetből, Úthenger pedig baromi boldog lett, h megszabadulhat a nemkívánatos személytől...Nodehát a duda még mindig megvan! Így eshetett meg az a szörnyűség, h amikor féktelen örömében dudakoncertbe kezdett, 113000 madárbácsi repkedett oda hozzá...Fú na erre h megijett Úthenger úr! Vége is lett Úthengeri mivoltának, a saját foglalkozásának az áldozata lett...A rengeteg madár, akik odagyűltek a hatalmas csiripelésre, szétnyomták szegénykét, így meghalt. Ez nem tett jót Úthenger bácsi történetének, így mostantól a Madarak következik!
A Madarak következne, ha Emmonita folytatná a mesét, de nem ő, hanem én, szal wehheheheeeeeeee!Térjünk csak szépen vissza szegény agyonnyomott Úthengerünkhöz.
Pontosabban térjen vissza hozzá régi hű szerelme, Sokatlátott Sétapálca.
Sokatlátott Sétapálca éppen mindennapos sétáinak egyikét végezte, mikor iszonyatos madárcsicsergésre lett figyelmes. "Jézusom, vajon mi történik itt?" És azon nyomban be is szaladt magasposztúrövidhajúmatyibácsi (nyugodjon békében) irodájába, és meglepetten konstatálta, hogy az tele van madarakkal, akik valami felismerhetetlen massza körül csoportosulnak. "Hát ez vajon mi lehet?" kérdezte. "Nem mi, hanem ki!" válaszoltak egyhangúan a madarak. "KI??? ez egy élőlény?!" "Méghozzá nem is akármilyen! Nagy, erős, és szeret utat lapítgatni. De sértegetett minket madárnyelven, ezért megtámadtuk. És nyertünk! Sok lúd disznót győz..." "Hogy a nénikéd térde kalácsát! Ő lenne az én Úthenger drágám?! Na tudjátok ,mit kaptok ti ezért?!" ordította Sokatlátott Sétapálca, aki ugyan beszélő madarakat még soha nem látott, de szerelmének halála annyira sokkolta, hogy ezen már nem volt képes meglepődni. Inkább hirtelen ötlettől vezérelve elkezdte egész testével verni a madarakat.
A madárkák erre igencsak megijedtek, és gondolkoztak mit tegyenek. Ez azzal a parányi kis agyacskájukkal nemigen ment nekik, ezért úgy döntöttek, haggyuk a dolgot a fenébe...ebben szépen megegyeztek és otthagyták az immár a földet kalapáló sokatlátottsétapálcát. Ő ezen úgy megsértődött, h kivonult a történetből, és magával hurcolta szerelme holttestét is. Ez elég nehezen ment neki, így inkább otthagyta, és egyedül lépett ki a végtelen szabadságba. A Madarak pedig fojtatták útjukat egyenesen észak felé, hiszen imádták a sarkvidéket. Kicsit bűntudatot éreztek, h miattuk halt meg egy ember egy úthenger és miattuk sértődött meg halálosan egy sétapálca, de annyira, h még hőn szeretett történetünket is otthagyta. De bűntudatuk gyorsan elmúlt, hiszen egy ojan pici tesű állatnak mint egy madár, igencsak apró lelkiismerete lehet. Így hát szépen nyugodtan, csiripelve, beszélgetve repkedtek az északi sarkra. Ott viszont igencsak meglepődtek, hiszen baromi hideg volt, még kis szárnyaik is beleremegtek.
Gyorsan el is indultak visszafelé, de icipici szárnyacskáik annyira lefagytak, hogy többé nem tudtak verdesni velük, nem bírták el csöppnyi testüket, így lezuhantak...Szerencséjükre puha hóra estek, így nem haltak meg rögtön. Csak később fagytak halálra. És akkor mondá az Úr: "Na, hát ez a bűnösök jutalma...ki akar még Úthengereket gyilkolászni, heh?! Jézus, de hideg van...szétfagyok... Meleget!" És lőn melegség. És az északisark elkezde olvadni, mint állat... "affene...má meginn elrontottam, mint azzal az ózónpajzsdologgal is...huh, vajon eltitkolhatom, v szólni kell a feljebbvalóknak?:S"
istenbácsi(asszem róla volt szó...) úgy döntött h hallgat mint a sír, és elgondolását tett követte, egy szót nem szólt többet egész életében...mely mint tudjuk, elég hosszúra nyúlt. Akkor térjünk is vissza madárkáinkhoz...jah hopsz ők meghaltak...ez van. Míg kedves narrátorunk azon gondolkozott most vajon mit tegyen, csoda történt. najó csoda azért nem, de fura dolog. Az olvadó északisark érdekes formát kezdett ölteni. Elöször csúcsos kis valamik nyúltak ki, aztán már azt is ki lehetett venni, h azok tornyok. A jégtömegből már alig maradt valami, és így láthatóvá vált az amiről eddig senki nem tudott, csak az ott lakók. A északi sark nem volt többé északi sark, egy ezidáig titkos északisarkalattivilágnak adott helyet.
Az északisarkalattivilágból egyszerrecsak fura kis élőlények léptek elő...pontosabban gurultak elő. Citromsárgák voltak, és a legelső lábaik össze voltak nőve hengeralakban. Ahogy gurultak a jégmezőkön, szépen lehengerelték a jégkristályokat. Na meg a döglött madarakat.Majd édes kis pálcácskák kezdtek előugrándozni, hatalmas csókokat lehelve a bigyókra...
A fura kis citromsárga élőlények ekkor jöttek rá, h a jég már rég elolvadt és így megfullattak a vízben. A másik cuccok meg csak úgy szimplán meghaltak, és így megint kihalt lett minden...Emberek híján a cucc is eltűnt, szal a városka amit nemrég találtam ki...kár érte...pedig egész jó ötlet volt...Dehát ez van:D a kövezkező pillanatban a végtelen jégmezőkön 4 enyhén leégett pingvin jelent meg.
Ám a pingvinek egy becsapódó meteorit miatt hirtelen kipusztultak...
a meteoritnak kinyÍlt az ajtaja, merth igazából egy űrhajó volt, és cuki kis űrlények másztak ki belőle, és nagyon arik voltak a maguk (sokszemessokkezessoklábastetőtöltalpigzöld) módján. Kimasíroztak az imáár nemtom mijen fojamat miatt újra jégemzővé változott hejre, és felkiáltottak h „au ez hideg!!” persze ezt senki nem értette mert az űrlényeknek saját nyelvük van...ojan kis visítós, tuggyátok. De aztán megszokták a havat, és elkeztek röpizni...képzelhetitek mijen pojénos lehetett, mivel életkortól függően 150-200 kezük volt:D aztán néha még bevetették az 500 lábuk közül a leghosszabbakat, így nagyon pörgött a játék. aztán jött egy tündérke és elvarázsolta őket a holdra...ez van:D
de ez nem zavarta őket, a holdon tovább röpiztek, és a sok végtagnak köszönhetően rohattjól ment a játék...már v fél órája nem esett le a laszta, mikor 1x csak megjelent a holdon krisztike* (valszeg vkinek annyira elege lett belőle, h a legjobb megoldásnak azt tartotta, ha fellövi a holdra...), és szegény űrlényecskék rögtön elrontották a játékot, és leesett a labda...erre kriszta elkezdett ordibálni velük, h a hálónál csak kosárérintés, meg ugy egyébként is ,mér nem indultok a labdáért, de mér nem maradtok a hejeteken...és ceginy ítík annyira elszégyelték magukat, h gyorsan elrohantak (űrhajó híján) a Marsra...Kriszta ennek baromira örült, azt még nemtom mér, de vmiér igen...és aztán lenézett a Földre...és akko rájött, h hoppá, ő nem lehet a Földön...minden földrjazismeretét felhasználva rájött, h ő most a holdon áll, mint egykoron Neil armstrong...mongyuk ez a Neiles dolog neki nem jutott eszébe, mer még életében nem hallott ijen pasiról...de fizikából okosabb volt mint töriből, és rájött, h a holdnak nincs légköre, ergo nincs ott oxigén, és biológiai ismereteit felhasználva megfulladt..
...volna, hogyha elfelejtette volna, hogy a zsebében van egy oxigén palack! De mivel nm felejtette el, így nm is fulladhatott meg, hiszen elővette,és a szájára tette, tehát tovább élt. Ennek örömére el is indult, h holdjáró cipőjében bejárja a holdat...
de sajna megjelent ott egy tesitanárfaló szörny...és megkérdezte: "hát a többi 9 tesitanár hová tűnt?" és kriszta válaszolt: "hát az ugy volt hogy: 10 kicsi tesitanár megy a holdbácsikán, arra megy a..." de a tesitancifaló szörnynek elege lett kriszta szövegeléséből, és felfalta...és azon nyomban meg is emésztette, h nehogy vmi másik író kitalálja, h nem is halt meg, mer kivágta magát a szörny gyomrából...
Így a szörnyike jól lakva ment tovább a holdon, keresve a többi tesitanárt. Úgy 20 holdkilométer megtétele után elfáradt, úgyh leszenderett aludni, az 1ik holdalmafa alá...Már épp legeslegmélyebb álmaiban járt, mikor is fejére pottyant egy alma... Szörnyike pedig ahelyett, h hülyén nézett vna, és rákérdezett vna, h ez miképpen lehetséges, hiszen a holdon nm is ez a gravitációs törvény - na szóval ehelyett így kiáltott fel: "Heureka!!!"
és akkor hirtelen megjelent előtte egy döbbent emberke**, tök mesztelenül, cs 1 törölközővel takarta...öhh...igen, azt ott...a szörny furán nézett rá, de aztán észrevette a kezében tartott koronát, és arra gondolt, biztos azért van az nála, mer a csodálatos felfedezéséért a fizika királyává akarja koronázni. Annál jobban megdöbbent, mikor a csávesz ehejett jól fejenbas...fejbevágta... "Mit plagizálsz itt, te...!" épp meg akarta ölni a szörnyet, amikor megjelent ott 1 másik csávesz***, akinek szét volt kenődve a fején egy az évszázadok során már rég megrohadt alma...
na és pont akkor amikor ez történt egy óriási remegés rázta meg a földet akarom mondani a holdat, és a hold azon nyomban szétpukkant, de előtte megette a sokmindnekit aki rajta volt, és csak aztán esett milliónyi miszlikbe...ojan picikbe, h egy apró felsimerhető részlet se maradt senki rajta tartózkodó lényből...jajj majdnem elfelejtettem! amikor a hold épp befalta a sokmindenkit, a kis űrlénybácsik pont úgy döntöttek h visszajönnek a holdra...mivel akkor jöttek rá rejtett képességükre, miszerint simán el tudnak tűnni bárhol és aztán máshol felbukkanni, ez egész gyorsan ment...így pont a hold megsemmisülésénél értek oda, és ők is megsemmisültek...ez van...
És a hold apró darabkái pedig elszálltak a Föld felé, és rátelepedtek az amerikai nagyvárosokra, ahol riadót rendeltek el, mer aszitték, a légszennyezés miatt nem látnak semmit se, és ők tehetnek róla a marhanagy marharonda autóikkal...pedig csak a holdpor...és akkor szegény amcsik megfulladtak...a nyugateurópaiak pedig örültek a fejüknek, mer aszitték most aztán ők lesznek az egyedüli nagyhatalom, de tévedtek, mer a holdpor hozzájuk is elszállt, és ők is meghaltak...a japánok meg az oroszok kezdtek el most örülni, de aztán ők is meghaltak, végül az egész világ meghalt, és akkor hirtelen felhangzott vmi sátáni röhögés a föld alól, aztán elkezdett beszélgetni 2 valami: "hehe, aszitték, ők megússzák? a meteoritot, meg a jégkorszakot mi is csak ugy tuttuk túlélni, hogy lemenekültünk a föld alá, nemtom, mé gondolták, h túlélnek egy holdrobbaanást..."
de a puff-puff, a semmiből két lézercsík, és a két vmi(amik egyébként zöld kis pacák****) megsemmisült...A távolból nevetés hallatszott, és feltűnt a nagy feketeségben egy még feketébb vmi, DarthVader...de mivel a kedves mesélő nem rajong darthvaderér ezért a semmiből feltűnt egy cuki sötétkék sárkány, akit saphirának hívnak, és ügyesen lefejelte a nagy feketehörgővmit...saphira boldog vigyorral szállt tova, és.....és...és aztán kirepült az univerzumból, mielőtt bármejikőtök megölné:D
és akkor megjelent ott tarzan*****, és megállapította, hogy ő bizony magasabb,erősebb,okosabb,és élőbb dártvédernél...Ennek darth Vader nem örült, ezért minden erejét összeszedve (merthogy nem halt ám meg) lefejelte tarzant, aki ezért meghalt...merthogy az a rohatt fekete bigyusz a fején kemény volt ám:D
És akkor megjelent ott vmi csávesz vmi fénylő bigyóval, és hiába hajtogatta dartvéder, h „fiam,fiam”, a csávesz jól hasbaszúrta azzal a fényes bigyóval, ami nagy valószinüség szerint színesen világító zseblámpa, és meghalt...aztán rájött, hogy valszeg azé hajtogatta a feketemaszkos idióta, h „fiam,fiam”, mer az apja volt... ami azt jelenti, h kinyiffantotta az apuciját, ezér tök szomi lett, és jól megöngyilkolta magát a zseblámpájával...
És akkor testét átjárta a fényesség, és világos lett az űrben, a nagy világosság pedig elvakította szegény űrt, mert ő nem ehhez szokott ám...szóval az univerzum meg az élet, a világmindenség meg minden megvakult, ami nem is baj, mer ha sötét van, akkor nem mindike h lácc vagy sem?? nem is tutták h látnak, míg kedves lukebácsi ki nem világította magát...de történetünk szempontjából mégiscsak jobb h megvakult a minden, mer így előugrálhatott a két nagy pöttyös gumilabda, és jókat labdulhatott...de nem sokáig tehette, mert megjelent a soksoksok pingponglaszti, és együttes erővel befalta a gumilasztikat, mindenkinek jutott egy kicsi. mivel a gumilabdák nem hagyományos pirosak voltak, hanem narik, ezér a pingponglasztik is narik lettek, aminek annyira örültek, h a pozitív energiáuk átsugárzott az univerzumba, aki ettől visszanyerte a látását!
és szeginy univerzum tökre meglepődött, hogy lát valamit (ceginy halott luke zseblámpája még mindig égett...), na meg azon is, hogy mit pattog ott annyi pingponglaszti...és akkor egyszercsak a pingponglasztik elkezdtek énekelni: "Én, egy pingponglabda vagyok, csak pattogok pattogok végig az úton. És ha megérintelek, te is egy pingponglabda leszel" És megérintették döbbent pici univerzumunkat, aki csodák csodájára maga is narancssárga pingponglasztivá változott....
És akkor kiderült, h nem is csak a mi univerzumunk létezik, mert hirtelen a mi univerzumunk kicsi lett és nari és pingponglaszti, és akkor előkerült a másik soksok univerzum, előlről, hátulról, és mindenhonnan döbbent univerzumok bámultak egymásra...mindegyik megijett, h mi ez a sok minden ami hasonlít rájuk, szal értitek...és meglepőttek azon is, h mit keres ott egy cuki kis pingponglabda, aki nari is ráadásul...a pingponglaszti pedig kihasználta a döbbenetüket, és gyorsan elkezte énekelni a pingponglasztit, és pár perc mulva mindenki kis nari pingponglabda lett a nagy semmiben, merth az univerzumok változtak lasztivá, és így minden más eltűnt, mivel nem volt más...ők pedig megijettek h nincs más, és meghaltak
és akkor nehogy elfeledkezzünk az eredeti pingpong-, na meg azzá változott gumilabdáinkról. Ők ugyanis, mivel pingponglasztivá változtatták az Univerzutom, melyben éltek, szépen meghaltak. És akkor most a sok-sok univerzum hején nem látni mást, mint nari pingponglaszti tetemeket...
Istenünk nagyon megörült ennek a pusztulásnak, ugyanis ekkor döbbent rá, hogy immár senki és semmi nem él azok közül, akik éltek akkor, mikor elhatározta, hogy hallgatni fog, mint a sír, így úgy döntött, akár meg is szegheti fogadalmát, ellentmondva kedves írónőnk jóslatának, aki úgy hitte, egész életében többé nem szólal meg. No nem azért hitte, mert az írónőnk olyan rossz jósnő lenne, hanem mert szegény ő is az elpusztult Univerzumban élte életét, és mikor megjósolta, hogy Urunk-Istenünk soha többé nem szólal meg, fel sem merült benne, hogy esetleg lakhelye rövid időn belül meghal, így a csillagok nem éppen tudták közölni vele a pontos jövőt, csupán annyit, hogy ők ugyan egész életükben soha többé nem fogják hallani az Istent megszólalni, és ceginyek feltételezték, hogy életük olyan hosszú lesz, mint az Istené. Na mindegy, a lényeg az, hogy Istenbácsi örült a fejének mint állat, és megszólalt:
„igggeeeeen!!!” monta volna, ha nem ment volna el a hangja...krákogott, megpróbált megszólalni, dehát ez van, nem ment neki...így hát gyorsan elkezdett gondolkozni, mer az még ment neki...szóval elgondolkodott az életén, és ez annyira kifárasztotta, h fittyet hányva az összes hüje szabájra, miszerint ő halhatatlan, meghalt...
Örült is ennek Buddha de nagyon, jókat röhögött magában. Mígnem rájött, hogy magában röhögni nem ojan jó érzés, mint valaki mással, vki máson nevetni. úgy döntött, xarja le magasról a vallások közti vetélkedést, és feléleszti Istent, és akkor majd együtt röhögnek a hüje kis elpusztul római meg görög isteneken. Döntését tett követte. Isten tökre örült is ám, jókat röhögött Buddhával, ezzel annyira bemelegitve a hangszálait, hogy már egész szépen visszajött a hangja. Így hozzá is látott 6napos munkájának, és megteremtette a földet. aztán a 7. napon nem pihent, mert nem volt kedve.
De akkor buddha rájött, h mijen szeméccség is az, h Isten ennyi mindent csinhat, szal h teremthet meg ijenek, és irigykedett rá...megkérdezte Istentől h h csinja, erre Isten megmagyizta h mit kell csinni...természetesen Buddhának nem volt ojan szuperereje mint Istennek vagy a jediknek, és nem tudott semmit sem csinni...Isten nagyon megsajnálta, és monta h teremtett ő, csak a mátriksz kiteti el vele, h nem...ennek nagyon megörült Buddha, de sajnos nem tutta mijaza mátriksz, és megkérte Istent, teremtsen neki egy tévét h megnézhesse a mátrikszot...aztán megin elszomorodott, merhát megin Istenre volt utalva, ha ő nem lenne akkor tuti nem tudná meg mijaza mátriksz...így se tutta meg, mer Istenbácsi véletlenül egy körkazit teremtett mátrikszkazi hejett, és miközben nézte, belehalt a félelembe...istenbácsi pedig végkimerültségben halt meg, hiszen nem pihizett a hetedik napon, hát ezvan...a földön pedig még többek lettek a háborúk, Isten senkit nem védett meg, és így a földiek szép lassan elpusztították magukat, és bumm, újabb ősrobbanás, de ez most szétszette a földbácsit, nem összerakta...aztán persze megin eltűnt a Föld, tuggyátok ojan viccesen mint a rajzfilmekben, h elrepült mint egy lufi amikor kimegy belőle a levegő. és akkor előkerült Tom és Jerry, akik túlélték a cuccot, és boldogan éltek, és kergették egymást, mígnem rá nem jöttek h nincs alattuk semmi, és leestek...zuhantak, zuhantak, és zuhantak...
és zuhantak,zuhantak,zuhantak, mígnem óriásian hatalmas sebességgel leérkeztek vmire, amiről nem tutták h mi...de nem is érdekelte őket, egyelőre annak örültek, hogy van vmi alattuk, na meg hogy csodával határos módon nem haltak bele a becsapódásba. Mindaddig örültek, mígnem meg nem jelent ott egy kutyulimutyuli, Ubul. Tom, Ubult meglátva elkezdett rohanni, és csak rohant és rohant, aztán meg rájött, hogy Ubul nem is kergeti őt, és akkor örült egy nagyot, aztán meg elalutt... Jerry meg tök örült, hogy Ubul elkergette Tomot, bár a kergetés eléggé egyoldalúvá sikeredett... Aztán megjelent ott egy tök cuki macska, bár egy icipicit el volt hízva. Mikor Jerry meglátta őt, ő kezdett el rohanni. De egész hamar rájött, hogy macseknak épp annyira van kedve fogócskázni, mint Ubulnak. Így inkább odament a cicushoz, és megkérdezte:
"háttemeg ki vagy?"
"Garfield vok...ne aggódj, nem foglak megenni...uuuutálom az egérhúst."
"akkor jó. Te, most jut eszembe, nem tod, hol a francban vagyunk?"
"De, ez vmi csávesz lakása...mi is a neve? na várjá...Jah, igen...John..."
"Értem. de akkor én hogy kerülök ide?"
"Gondolom ugy, ahogy én. valaki iderajzolt... mert hogy ez egy képregény..."
És akkor a képregényrajzoló hirtelen rájött hogy upsz neki rég halottnak kéne lennie, de ez nem naon zavarta, mer hát ki akarna meghalni, sőt úgy a legjobb élni, h közbe tod, h neked má meg kellett volna hallnod. így kedvenc képregényrajzolónk tovább rajzikált, és közben nagyon örült, h dejóóó én vok az egyetlen élőlény a világon! de aztán el is szomorodott, h akkor ki fogja olvasni az ő szuper kis képregényét, ha senki nincs rajta kívül? és akkor egy aranyos kék sárkány szállt le mellé, nagy pislogásokkal, és beleugrott a képregénybe. Megette Tomot, Jerryt, Ubult, Johnt, de Garfield már túl zsíros volt számára. gy elkezdett vele dumálni, és jól megbeszélték az élet dolgait, meg h miér is élnek, aztán rájöttek h ők nem is élnek, csak egy képregényben vannak benne. így aztán szépen kirágták magukat a a képregényből, és boldogan vigyorogtak a megrettent képregényíróra, aki úgy megijett, h ordítozva világgá futott. Garfield és Saphira pedig egymásra vigyorgott, és együtt mentek világot látni, vagyis ha lett volna világ, de annak híján csak repkettek a nagy semmiben
Aztán hirtelen szembejött velük David Beckham félmesztelenül. Ettől ceginyek úgy megijettek, hogy szívrohamot kaptak, és nem haltak meg, mer emmuci megkért rá, hogy ne öjjem meg saphirát, és az meg mijen lenne már, ha Garfiel meghalna, Saphira meg nem. Szóval csak szívrohamot kaptak, de túlélték, aztán meg furin néztek ceginy focistacsáveszre, és mérlegelve a hejzetet, így szóltak:
"Te meg hogy a szarba nem haltál meg, mikor elpusztultak az univerzumok?"
"Tuggyátok, és a saját kis álomvilágomban élek, ami még eléggé áll..."
"Jah, vágjuk..."
"Focizunk, vazzeh?"
"Focizunk, vazzeh."
És akkor elkezdtek focizni, ami labda, kapu és (mű)füves pálya híjján baromi élvezetes volt. És akkor lefújták maguknak a meccset, persze csak úgy síp nélkül, és elátkozták azt az édibédi emberkét, aki eltüntette a mindent...
és amikor már télleg naon megunták a focit, akkor elkeztek nemtommit csinni, semmi értelmes nem jut eszembe...mindenesetre azzal tökjól elvoltak, de egy idő után megunták egymást, és elkeztek ülni a semmiben...bekem pedig má annyira uncsizott, h elővett egy füzetecskét, és mit is várhattunk volna tőle? elkezdett képregényt olvasni. garfield odalopódzott mögéje mer ő is nagyon unta magát, és boldogan kiáltott fel, h "jujjdeszép!! ez én vagyoook"! Hiszen bekem garfieldot olvasgatott, és csak most tűnt fel neki, h imádott képregényhőse áll vele szemben...úgy elámult, h attol kezdve egy értelmes szót se bírt kinyögni, nem mintha eddig ojan sok sikerült volna neki...
De ez nem is zavart senkit se, mivel Garfiékat baromira nem érdekelte, mit csinál ez a focista, felőlük akár egy vécébe is beragadhatott volna vmi musicalesten. Persze erre igen kicsi volt az esély, na nem azért, mer ne szerette volna a musicaleket, hanem mert Napocskabácsink elpusztult, így est-ről nem igazán beszélhetünk, na meg a világmindenség meg minden is elpusztult, igy annyira musicalekről sem beszélhetünk. Nem beszélhetnénk, ha Garfield csodálatos erejét felhasználva bele nem olvasott volna gondolatainkba és fórumunkba, és el nem kezdett volna énekelni nagyban vmi musicalt...de ő elkezdett, ráadásul vmi ojant, aminek elég hüje, értelmetlen szövege volt, így ezt még édesdrága Beckhamünk is vele énekelhette, nem kellett attól tartania, hogy esetleg vmi értelmes szót kinyög...
Na ettől kezdve már Garfiékat is érdekelte Beckham jelenléte, teljes erejükkel azon voltak, hogy elhallgattasák vhogy hamiskás sztárunkat. No nem úgy, nem gyilkosok ők, csak érzékeny hallásuk van...
de bekemet nehéz volt megölni, mint már nemrég tapasztalhattuk...akinél az univerzum összedőlése sem érte el a végmegsemmisülést, annál mire mehet, egy macsek és egy sárkány? hát nem éppen sokra. de azért ők ügyeskettek ügyeskettek, és ha megölni nem is sikerült, betömték a száját a garfieldképregénnyel. kicsit fájt érte garfield szíve, dehát ez van. Akkor aztán elégedetten hátradőltek, vagy ha úgy akarjuk kifejezni magunkat, hanyatt dőltek. nah nem drogoztak vagy ijesmi******, csak szimplán elfárattak, mer akármijen nyomott és hüje volt is bekem, azé a sok hüje focizástól megerősödött kissé...tehát ott tartottunk, h saphira és garfield hanyattdőltek, természeresen a nagy semmibe...így aztán zuhantak zuhantak, végül azt is észrevették, h körbe körbe...ezt onnan állapíthatták meg, h néha nyálas kis papírdarabkák csapódtak a fejükhöz, vagyis néha bekem mellett repkettek apró kis szárnyaikkal. apropó, szárnyak! saphira hirtelen rájött, h dejó, neki szárnyai vannak, megfogta garfieldot, a hátára tette és kiszárnyalt ebből a hüje zuhanásból. útközben szerzett egy zacskót is, amit bekem fejére húzott, megelőzve a további papírfecniköpködéseket.
Garfield meg ugyanolyan lehetetlen módon, ahogy saphira zacskót szerzett, szerzett egy filctollat a nagy semmiből. És édibédi kis mosolygós szájacskát, kacsintó szemecskét, felálló hajacskát és ééééles vápírfogacskát rajzolt a zacskóra. Bekem meg kituggya hogyan, de valahogyan rájött erre, és hirtelen átváltozott tom krúzzá. És tom cruise mondá:
"héhahé, emberek! minek van zacskó a nagy Lestat fején?!" azzal levette a zacskót. "emberek? emberek?! hahóóó, hol vagytok???? aztaaaa, de édi macsek!" és akkor megfogta Garfieldot nyilvánvalóan táplálkozási szándékkal. Erre Garfi is ráeszmélt, ámde akkor megjelent ott vhogy Brad Pitt, és aszonta: "Lestát, vazzeh, hagyd má békén ceginyt! nem tett ő ellened semmi rosszat!" "De én éhi vok"monta tomika szomcsin. "Xar ügy"
és akkor lestat elgondolkozott és rájött h ő nem eszik állatokat, mer az nyomi dolog, ojat csak nyomik csinnak...és akko inkább azt csinta, h nemcsint semmit, mit keres itt egyáltalán lestat???? jah vágom...szóval lestat köddé vált, bradpittel együtt...csak ugy, ahhoz volt kedvük...garfield és saphira meg tök csodizva nézte a ködöt, mer az tök viccesen nézett ki a semmiben, de a köd is elment aztán és elkeztek uncsizni...aztán nemtommilett, mondjuk garfield megéhezett és ojan hangosan korgott a gyomra h belesüketült...ez van...aztán meg kimentek a semmiből, és a semmi ottmaratt magában, és magányos volt meg rossz kedvű, és már majdnem sírt...aztán má csak azé nem sírt, mer akkor bizti megkérdeznék tőle mér sír és akkor magyarázkodnia kéne ahhoz viszont nem volt kedve, de aztán rájött h tökmindike mer nincs senki és semmi rajta kívül, és ő is csak egy semmi...és akkor elkezdett bőgni, szívszaggatóan, ahogy senki más nem tud, szinte mesébe illően...és akkor...
...annyira szívszaggatóan sírt, hogy szétszaggatta a saját szívét, és meghalt. És ha a semmi meghal, akkor nincs semmi, és ha nem semmi van, akkor minden van. Úthengerek, Sokatlátott Sétapálcák, ideodanyaltrövidhajúmagasposztúmatyibácsik, pingvinek, zöld pacák, madarak, Garfieldok (najó, csak Garfield...belőle csak egy van, ha több lenne, akkor annyi önbizalom lenne a világon, hogy a semmi is meg a minden is elpusztulna...), Ubulok, képregényrajzolók, Tomkrúzok, bradpittek, bekemek, jerryk, tomok, űrlények, tesitancik, dártvéderek, lukeok, Saphirák, Istenek, Buddhák,és franctuggya még kik... Nah, szóval ők is voltak nagyban, csak aztán Úthenger átment a matyin, aki ezért meghalt, madarak meg aszitték az úthengerről, hogy madáreledel, és megették, ezért a sétapálcák agyonverték őket és öngyilkosok lettek. Luke megölte apját aztán öngyilkos lett, Tom megette Jerryt, Ubul halálrakergette Tomot (mindkettők halálára) a zöld pacák megették a pingvineket, de a pingvinekben volt vmi méreganyag, ezért ők is meghaltak, képregényrajzolónak elege lett Garfiból ezér megölte, saphira ezér dühi lett és felgyújtotta, tomkrúznak ezér melege lett és kiszívta a sárkány összes vérét, amiért bradpitt morci lett és kinyúvasztotta tomot, és az űrlények ezért a hősi cselekedetért belezugtak bradpittre, de neki ők nem jöttek be, ezért őket is kinyirta, és ez meg a tesitancinak teccett meg, és akkor teljesen belezugott, amiért a pasija, a dévidbekem féltékeny lett és egy focilabdával fejenba...fejbarugta bradet, aki meghalt, és akkor tesitanci szomcsi lett, és megölte a focistát, aztán rájött, h bazz, akko ő most gyilkos, és belehalt a lelkiismeretfurdalásba, és ennek Isten örült mint állat, mer utálta ezt a csajt, de Buddha nem, mer ő meg imádta, és ezen jól összevesztek, és kölcsönösen kinyírták egymást.
és akkor az egész semmiben nyugalom és egyetértés honolt, a semmik megbékéltek a semmikkel, és ebből az egyetértésből született a világmindenség. Miután megvitatta magával h ő a 42, úgy döntött h tök szépen fejezi ki magát, és ő lesz Univerzum. Nagyon teccett neki ez a név, és tovább keringett a nagy nyugalomban ide és oda, fel meg alá. Imádta h végre semmivel nem kell foglalkoznia, és ebből a nagy imádatból, egyetértésből megalakult egy kis pontocska. Ez a kis pontocska egyre nagyobb lett, mígnem egyszerre elérte teljes nagyságát, fénylett, világított, mindent csinált amit csak kell egy Napnak. Aztán a nagy durranásokból dürrenésekből és soksokmindenből létrejöttek ennél jóval pirinyóbb dolgok is, mint például a kisbolygók.Ezek közül a legkisebb, a Plútó csodákcsodájára szilárd kis bojgika lett, és megjelentek rajtuk az első lények...egy vígan pöfékelő Úthenger mosojgós kis szájakkal és egy ordítozó ideodanyalt hajú embi aki pont az Úthenger előtt álldogált.
a magasposztú embi nagyon ordítozott, Úthenger nagyon vigyorgott. De aztán valami furi történt: a csávesz elkezdett vigyorogni, Úthenger meg ordítozni, és most nem az Úthenger, hanem az embi pöfékelt, ami furi, me neki nincs is kipufogója....
Hogy minek tudható be ez a meglepő változás? Ceginy Úthengerbácsi nagyon arra figyelt, hogy szétlapítsa a pasit, és elfelejtette ellenőrizni az üzemanyagkészletét. És épp mikor már ott állt közvetlenül a bácsi előtt, elfogyott az üzianyija. Embibácsi meg ezt észrevette, és nagyon örült, és előhúzott a zsebéből egy pipát, jól megtömte, aztán meggyújtotta, és azzal pöfékelt. Na de Úthengerbácsi se ordítozott tovább, mer rájött, h ideodanyalthaj nem akarja szétlapitani őt, amugy is, ha akarná se tudná. De örült is ám nagyon, hogy magasposztúideodanyaltrövidhajú matyibácsi nem is akarja bántani őt, mert bizti szereti, és azonnal elmúlt benne a bosszúvágy. Bájosan rámosojgott matyibácsira, és megkérte:
-Lécciléccilécci töltsd fel a tankomat! Ne aggódj, nem ojan tank, nem akarlak lelőni vele!
-má mé kéne megtöltenem? jól el vagy te ott 1 hejben...
-de én éhes vok!
-te figyi, ha még el is tucc mozdulni innét, akkor se fogod tudni csillapitani az éhségedet, me csak mi élünk ezen a nyamvadt bolygón. Ha meg homokot akarsz zabálni, azt itt hejben is megteheted...
-Igaz...Húúú, te mijen okos vagy! -matyika büszkén kihúzta magát. -Pedig tök fárci lehecc ám, semmit se aluttunk eddigi életünkben. Én még akkor se vok ijen okos, ha egy csomót alszok. Mi vagy te, univerzális zseni?
-Nem, nyelvtantanár. És nem "alszok" hanem "alszom"!!!!! -azzal hatalmasat csapott Úthengerünk homlokára...
úthengerbácsi azt akarta mondani h hüje német, de nem sikerült neki mert egyszercsak elkezdett süjjedni és aztán benn találta magát a bojgiban ami nemjó vagy mégis vagy mittomén...és akko sokminden történt, amiket nem akarok leírni...aztán a mars vagy plútó vagy nemtommin voltak megsemmisült, szal meghaltak megincsak az embikék szal csak embi mer értitek...és akkor az égben feltűnt egy pislákoló reménysugár és akkor...jön az anna...szal ez tök reménysugár a törti szempontjából...sztem...szal sztem:D aranycsirke...najóóó:D
és a reménysugár igazából egy villámgyorsan közeledő teherautó volt, amiből egy csomó tök cuki izé szállt ki. Ezek az izék tök édik voltak, meg kedvesek, meg minden, és eszük ágában sem volt kinyírni egymást, se más esetlegesen életben maradt lényeket. És cukiságukat felhasználva vmi szarízű szart kínáltak írónőnknek, aki ezt elfogadta tőlük, és meg is itta, nem csak kiöntötte ám a vécébe, és szépen kijózanodott, így most reménykedhetünk egy értelmesebb folytatásban.
De akkor jött egy nagy meteor és kinyiffantot mindenkit...és akkor a sok cuki kis izé meghalt, és ezért a mars(v. plútó) megin üres maratt....cegény plútó(v. mars) bizti félt egyedül és hívta a kis testvérkéit h jöjjenek mer magányos és amugyis pici és fél meg minden cucc, és akkor jött a sok kis/nagy bojgika h ne legyen magányos, és akkor DURR! az összes bojgi egymásnak ment, és megsemmisült az univerzum:D
de nem baj, mer ez egy akkora robbanás kiséretében történt, hogy keletkezett egy másik Unika... és volt ott Merkúr,Vénusz,Föld,Mars, és a többi, meg 1 csomó hold, 1iket pl Holdnak hívták, meg voltak ott üstökösök meg icipici csillagok, meg minden, amit az ember el tud képzelni...a Napot kivéve. Merhogy ojan nem volt. szal mint montam, apró csillagok voltak, de ijen óriási egy se az egész Univerzumbácsiban. Aminek szegény fotoszintetizáló növénykék nem igazán örültek, sőt, jól meg is haltak. Ezér a növényevő dínók is meghaltak, így a húsevők is, meg úgy mindenki. És maradt a sok sok csupasz bolygó, meg aszteroida, meg ijenek...életnek se híre, se hamva. Se oxigénnek, mer ugye a növények meghaltak. De ez van...
és akkor jött izéke, monnyuk ööö...jött napóleon és feltámasztotta az életet, márha lehet ijet csinni, de akkor is megtette ha nem lehet ijet csinni szal végülis lényegtelen h lehet-e...és mivel napóleon ijen kis hüje egoista nyomorék volt, egy csomó kis hüje egoista nyomorékot csint vagy alkotott vagy teremtett, mittoménmá...és a sok kis napóleon ott sorakozott, és tök viccesen néztek ki, mint az ólomkatonák, főleg h fél lábuk volt, mer ugyebár nyomorékok voltak, szal ojanok voltak mint sok kis rendíthetetlen olómkatona...de mégsem, mert ők rendithetőek voltak, szal jött egy nagy kéz, mint Izé az edemszfemiliből, és putty v durr v csatt vagy nemtom, és feldöntötte az ólomkatcsikat, ők meg eldőltek mint a dominók:D és ezenell vége is lett az életnek a földön...vagy nem a földön, nemtom hova teremtettem őket, lehet h cegények a világűrben lebegtek...ez van:D
Na nem a teljes életnek lett vége, mer hogy édibédi eredeti Napóleonunk még mindig élt, na meg az a hüje kéz is...de a kéz azt hallotta vmi Nostradamustól, h a Napóleon egy antikrisztus, ezér jól megfojtotta. És ceginy kézbácsi egyedül maratt a semmiben...vagyishogy nem is semmi volt ott, mer ott volt a kopár pusztaság...szal a bojgók a nagy semmivel a felszínükön. És akkor a semminek eszébe jutott, h jéééé, hát ő feltámadt, nem is értette, ez hogy lehet, de örült neki nagyon, és visítva nevetett...tök szép hangja volt ám, ezér ez nem zavarta annyira a kezet, mintha David Beckham énekelt volna. Sőt, kifejezetten örült neki a kéz, szerette ám a visításokat. Főleg azt szerette, ha valaki a kíntól visít...ezér el is kezdte kínozni a semmit. késeket dobált bele, meg kezét-lábát kikötve húzta a négy égtáj felé, meg még csinált egy csomó gonosz dolgot, és szegény semmi visított is nagyon, de aztán eszébe jutott, hogy neki nincs is szája, se hangszálai, ezér nem is tud visítani, és abba is hagyta a visítást. egy idő után az is eszébe jutott, hogy neki idegei sincsenek, no nem azér, mer vki annyira kikészitette, hanem mer alapból nem voltak, és így nem is érezhet fájdalmat. Az is eszébe jutott ám, hogy nincs is teste, és nem is értette, h a kéz mibe vagdossa bele a késeit... igy a legközelebbi kés csak ugy szimplán átesett rajta. a Kéz nem értette ezt, és elkezdett gondolkodni, de aztán rájött, hogy nincs agya, és meghalt.
de akkor rájött h szive azé van, és így ojan lett mint az ojan embibácsik akikből a dementorok kiszívják a lelket, és akkor a kéz nézte h hédevicces, aztán meghalt a röhögéstől...de előtte írt egy végrendeletet, h nemtommi, most semmi kedvem ezen gondizni, de írt vmit. és akkor a semmi megsemmisült, mer nemtommér, mer meguntam...de előtte még elolvasta a nemlétező szemeivel a végrendeletet és elámult rajta...és akkor az univerzumbácsi elgondolkozott, h úristen mit írhatott Izé a levélbe? és miután nemtott rájöni naon dühi lett...annyira dühi, h szétrobbant, és puff, vagy dirrdurr csittcsatt annyi volt neki.
és mivel semmi nem létezett, lett a minden...lett volna, ha még nem unom baromira ezeket a hüje úthengereket meg hasollokat, ezér inkább nem lett minden, de semmi se volt, hanem vmi ojan különleges izéség, ami se nem semmi, se nem minden, sőt, még valami sem...szal csak ugy volt egy ijen furi állapot...nevezzük bigyónak....bigyó örült is nagyon, hogy csak ő létezik, és más semmi (se minden se vmi) és télleg naon örült, de aztán ebben az örülésben naon elfáradt, annyira, hogy meg is halt...ami azt jelenti, hogy nincs se minden, se semmi, se valami, se bigyó, viszont ott van a bigyó holtteste, a semmié nem, mer az szétrobbant, mikor az univerzum megsemmisült. A minden holtteste is megsemmisült. Valami meg nem is létezett ebben a sztoriban, szal neki sincs itt a holtteste...ha még esetleg létezett is volna, neki is rég megsemmisült volna a holtteste...vagy a mostani, vagy az azelőtti, vagy az azelőtti univerzum robbanásban...
És akkor lett egy nagy csoda, minyá azt is kitalálom h ez mijen formában nyilvánult meg...szóval ezt a nagy csodát egy még ennél is csodásabb vmi váltotta ki. Őt hívták A Csodának. Csoda nagyon szeretett jót tenni, így tett folyton csodák. Ezek a csodák az ő gyermekei voltak, akik mindenütt a semmitől kezdve a nyüzsgő nagyvilágig jót tettek. Vagyis csodát. Itt is ez történt, Csoda egy kis csodát küldött oda, aki természetesen csodát tett...és akkor megszólalt egy szép bétóven dallam és a kis csoda meghalt:D
de a bétóven dallam tovább éldegélt ám vigan, ám aztán csodák csodájára diákok ordítozása váltotta fel őt...merthogy az álmodozó hüjegyerekek felébredtek ám a kicsöngimöngire, és elkezdtek orditozni, közben meg rájöttek, hogy ezt az egész mindent csak álmodták. De akkor megjelent ott egy papagáj, aki igazából nem is az volt, hanem ojan kis nyomoronc, mint reményember (hoffmann) szarjában, uhogy meg is szólalt, és elárulta az embiknek, hogy ezt igazából nem álmodták, hanem télleg megtörtént, csak vmi hiba csuszott a nemtommibe...és a diákoknak nem is kéne itt lenniük, me má rég meghaltak, 2x vagy talán már 3x is, uhogy jól eltüntette őket, aztán magát is...
és akkor a bétóven dallam nagyon megunt má bétóvenezni mer hát rengetegsok idejig csinta és uncsi volt neki...szal berekett és akko rossz volt mer csönd lett...ő meg aszitte megsüketült és akko elkezdett ordítozni h úristen megsüketültem de akkor meghallotta ahogy azt ordíttya h úristen blabla, és akko hihi nem is süketültem meg és jó volt neki mer nem süketült meg és akkor meghallotta h a puskáspeti énekel a tévében, mer ugyebár volt ott egy tévé és akko tiszta jó volt neki csak csodizott h ez h lehet h hiszen ez az adás má lement és aztán rájött h ez a tv2-2 vagy mi, és most aggyák a megaszart és cegény peti ki fog esni mer biciclét énekel és akkor elkezdett sírni és ettől zárlatos lett a rendszer ami kiatta magából bétóvendallamot és egy hatalmas robbanás kíséretében a dallam is meg a dallamkiadó cucc is meg a tévé is meghalt. és akko bumm:D
viszont a hatalmas robbanás az nem halt meg, hanem vígan éldegélt. Bár vki aszonta neki, hogy igazából csak a másodperc töredékéig lenne szabad tartania, ő ugy döntött, h ezt most lexarja, és bebizonyitja, hogy ez nem igy van, és senkit nem zavar, ha sokáis tart, és ez igy is lett, senki nem panaszkodott. Ő örült is ám nagyon hogy igaza lett, de aztán rájött, hogy nem azér nem panaszkodik senki se mer hogy tökjó hogy ijen hosszúéletű, hanem mer már senki se él. És akkor elkezdett gondolkodni, hogy mér nem él senki se, és akkor rájött, hogy hupsz, hát azér, mer az utolsó élőlények felrobbantak. és erről ő tehet. És szomi lett, és bűntudata meg lelkiismeretfurdalása volt meg még egy csomó szinonimája is, és megpróbála megöngyilkolni magát, és sikerült...
és akko ugyebár meghalt mint ahogy az az ojan cuccoknál szokott lenni aki megöngyilkolja magát...de akkor miután meghalt életben maratt a másodperc töredéke ne kérdezd mér csak ránéztem a monitorra és ez volta az első cucc amit megláttam...és akkor másodperc töredéke vígan élt míg le nem telt a másodperc töredéke merh akko szépen meghalt...de lehet h nem szépen, mittomén...
de akkor kiderült, h mégse sikerült tökéletesen a robbanás öngyilkossága, de ő mikor észrevette ezt, nem is sajnálta annyira, mer rájött, h nem is ölte meg az utolsó izést, mer hogy ugyebár a másodperc töredéke még élt. és akko a robbanás ugy döntött, hogy megtér, és a pusztítás hejett a teremtés művészetét gyakorolja. és teremtett is minden szart...Brad pittet, George Ross doktort, Noah Carter dokit, meg Berecki Molinát, MÉszáros Maugli Zsoltot, Matt Will Damont, meg Kerekesné DOKTOR horváth Ilonát. De aztán rájött, h ő őt nem is akarta megteremteni, de mivel mint már emlitettem megtért, nem robbantotta fel, ami igen nemes cselekedet volt tőle...
ekkor vhonnan előugrált egy tiszta édi kis nyuszi akinek az egyik füle kajla volt és rózsaszín volt a szeme. a nyakában pedig egy karácsonyfadíszfüzér volt akasztva...szóval ez a kisnyuszi, aki amugy nem volt kicsi, sőt, utálta ha lekicsizték, szóval legyen csak nyuszi...szal nyuszi pedig odaugrált és megkérdezte: kijaza George ross doktor?? és a noah carter? meg a matt will damon?
és miután így kikérdzgette magát, elkezdett micimackót énekelni...de azé a kérdéseire sürgősen választ vár:D
Folyt.köv. a Sztori 2 menüpont alatt:) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
