Vaksötétség

A filozofálás igen komoly dolog. Sokan évekig tanulnak filozófiát, mégsem tudnak korszakalkotó dolgokat összehozni. Ám mi, zseniális tudással rendelkező fiatal lázadók, minden előzetes tanulmány nélkül sokak megdöbbenését kiváltó felismerésre jutottunk. Bár nem bizonyítottuk be, hogy a Föld banán és/vagy hétfejű sárkány alakú, de a mi felfedezésünk sem merülhet feledésbe. Így eme szörnyű esemény elkerülése végett, most megosztom Veletek a Titkot, amelyet oly sokáig próbáltunk megőrizni, ám később rájöttünk, hogy fölöslegesen.

Szóval helyezkedj el kényelmesen, és add át magad az örömnek, amit csak egy olyan kaliberű esemény, mint például a Mengyelejev-féle periódusos rendszer megalkotása adhat! (Egyébként nem is hinnéd, mennyi közös vonás van a kettő között… Például te hiába próbálkozol, már nem alkothatod meg elsőként a Mengyelejev-féle periódusos rendszert. Sajnálatos módon Mengyelejev – nyilvánvalóan a diákok életének jelentős megnehezítése céljából – már megelőzött. Úgyszintén nem mondhatod ki elsőként a lent olvasható óriási igazságot… De azért ne ugorj a kútba…)

Éjszaka volt. Odakint tündökölt a telihold, a csillagok, mint apró lámpácskák, sárgára festették az égboltot.

Bár ezt mi rohadtul nem láttuk, mert le volt húzva a redőny… Mivel Emmonita és én is már elég fáradtak voltunk, ami főleg szellemi képességeinkben mutatkozott meg, elhatároztuk, hogy aludni fogunk. Le is oltottunk minden lámpát. A közelben lakó gyermekek már régen álomra hajtották csöppnyi fejüket, a kutyák úgyszintén, házibulinak nyoma sem volt környékünkön. A szöcskék nem ciripeltek, a madarak nem csicseregtek… Ennek megfelelően csönd volt. Síri csönd. És sötétség.

Ez nem is kerülte el az éles szemű, kifinomult hallású Emmonita figyelmét:

-Csönd van. És sötét. Vaksötét.

Ebből indult ki minden.

Néha, elvesztegetett pillanataimban azon filozofálok, vajon hogyan alakult volna a világ sorsa, ha néhány mondat nem hangzik el? Például „Alea iacta est.”, vagy „Feltámadt!” illetve egy közelebbi élményt szemlélve „INTŐ AZ EGÉSZ HÁTSÓ PADSORNAK!”. Aztán persze arra jutok, hogy „nem tökmindegy?!”. De ez a helyzet más volt. Az utolsó, rövidke mondat mindent megváltoztathat.

Vaksötétség. A szó történetének ugyan nem jártunk utána, de az valószínűnek tűnik, hogy aki eme gyöngyszemet először használta, nem gondolta végig, mit is mond pontosan.

Vaksötétség. Két komoly szó összessége. Két komoly szóé, melyek jelentését még nem sokan vizsgálták meg behatóbban. Vakság. Csak az tudhatja, mit is jelent pontosan vaknak lenni, aki átélte ezt. Ám ha valaki ténylegesen, születésétől kezdve vak, nem tudhatja, mit is jelent a sötétség. Aki nem vak, ugyan átélheti a sötétség mardosó valóját, de nem tudhatja, mit jelent vaknak lenni.

Na ezek után bizonyítsa be valaki, hogy a vaksötétség, mint kifejezés, helyes. Nem kérdezhetünk meg egy vakon születettet, hogy sötétséget lát-e. Hisz honnan tudná, mi az a sötétség?! (Bár egy élete során megvakult embert megkérdezhetünk, de bizonyítsd be nekem, hogy ő ugyanazt ’látja’, mint aki soha életében nem látott…)

Tehát felmerül a kérdés, hogy vajon a vakok tényleg sötétséget látnak?! Lehet, hogy citromsárgát. Sőt, lehet, hogy mikor csukva van a szeme, látja a szemhéját. De vajon mi van a szemhéjunkon, mikor csukva van a szemünk?

Hosszú diskurálást folytatva meglepő eredményre jutottunk: egy képernyő van ott. Így mikor alszunk, és álmodunk, azt a képernyőt nézzük. De vajon hogyan láthatjuk álmunk közben azt a képernyőt?! Hiszen mikor csukva a szemünk, nem hatol be fény, ami megvilágítaná azt (ez nem lehet olyan mint egy tévé, amit sötétben is látunk, akkor már rég megvakultunk volna).

Hirtelen belénk csapott a felismerés. Megvan a tökéletes magyarázat! Mikor kint világos van, bent sötét. Ám mikor kint sötét van (legalábbis nem jut semmiféle fény a ’fejünkbe’), belül világos.

Másnap óriási erőlködések árán sikerült visszaemlékeznünk előző éjszakai (vagyis inkább aznap hajnali) elmélkedésünkre, és frissebben, pihentebb (talán túl pihent) aggyal újabb bizonyítékot fedeztünk fel kedvenc musicalünket hallgatva.

Sokan ismerik a Rómeó és Júlia c. musicalt. Talán Te is hallottad már a „Minden (szép) szerelem vak” c. számot. Nos hát… ugyebár aki vak, az ’kívülről sötét’, tehát belülről világosnak kell lennie. És mivel a szép szerelem csak egy álomkép, bizonyítást nyert, hogy belülről világos. És azt sem felejthetjük el, hogy aki szerelmes, sokkal világosabban látja a jövőt. Mit világosabban?! RÓZSASZÍNBEN!

Apropó, rózsaszín. Ismersz Te is rózsaszínben szaladgáló, butuska szöszkéket? (Ezer bocs, ha Te is az lennél…) Na, hát ők belülről minden bizonnyal sötétek. Ámde kívülről milyen világosak!

Még mindig nem világos Számodra, amit tudatni akarunk Veled? Őszintén sajnáljuk. De ha így van, azzal gondolom azért tökéletesen tisztában vagy, mi is az a hidrogén-peroxid…

Bár a világbékét nem sikerült elérnünk, kezdetnek ez is elég. És talán majd a jövő kis Einsteinjei köszönőbeszédükben megemlítik neveinket, mint 2 csodálatos személyt, akik tevékenysége ösztönözte Őket az alkotásra, akik nélkül soha nem juthattak volna el a csúcsra…

Emmonita és Bg (Bg megfogalmazásában)
Köszönet Dolyszínak a türelméért, és hogy hajlandó volt kijavítani az általa észrevett hibákat!