Péterke és Teodóra

Egy hejci napon Péterke és Teodóra elindultak kirándulni. Ez még teljesen normális is lenne, de azért van benne rengeteg különleges dolog. Különben ugyebár nem írtam volna le. De azt se mondhatnánk, hogy igazán fontos lenne. Csak, hogy néhányat említsünk a különlegességek közül: 1. Péterke nagyon lusta volt, és a hejci napokon inkább lustálkodott. 2. Itt van ez, amit már az előbb is említettem. Az ilyen szuperhejci napokon az emberek általában alszanak, esznek, vagy esetleg ilyen hüje történeteket írnak… 3. A mondat következő alapvető különlegessége, hogy Teodóra és Péterke elindultak kirándulni. Ha az ember egy történetet akar írni, akkor szeretné, ha hosszú lenne. Vagyis nem rögtön azzal kezdené, hogy elindultak, hanem avval, hogy eltervezték, hogy elindulnak. De inkább térjünk vissza Péterkéhez és Teodórához. Úgy tervezték, hogy betérnek a legközelebbi hejci erdőbe. Szóval most olyan, mintha hosszabbítani akarnám a történetet. Pedig nem akarom! Hiszen ez a történet már így is mindenképp megrövidebbítendő. Így aztán a történetemet ez alapján folytatom tovább. Miután Péterke és Teodóra eltervezte, hogy betérnek a legközelebbi hejci erőbe, Péterke és Teodóra betért a legközelebbi hejci erdőbe. Egyre beljebb araszoltak szupertartós Tesco gazdaságos lábukon, amikor érdekes dologra lettek figyelmesek. Egy egész hejci zászlóaljnyi hejci teknős feküdt a földön. Péterke törte az a szupertartós Tesco gazdaságos fejét, de nem jött rá. Teodóra törte az ugyancsak szupertartós Tesco gazdaságos fejét, de az övé sajnos selejt volt, így betört. Péterke hamar meggyógyította, most nincs kedvem kitalálni, hogy hogyan. És akkor meglátták! Nagy volt! És félelmetes! És hejci! Amúgy nem is volt olyan nagy szám. Csak elsőre látszott annak. Egy egyszerű napisten volt, egy zászlóaljnyi teknőssel. Péterke és Teodóra már épp mentek volna tovább, amikor a hejci tekik gyanakvóan néztek rájuk. Erre Péterke, hiszen ő volt az okosabb, úgy döntött, hogy ők is álljanak be imádni a napistent. Teodóra szuperhejci ötletnek találta, és beállt imádni őket. Ebben a pillanatban arra ment egy leányvállalat. Nagyon kétségbe volt esve, és szemmel láthatóan keresett valakit. Vagy valamit. Ezt már sose fogjuk megtudni, hiszen a leányvállalat egyáltalán nem lényeg. De! Mégis! Na, akkor kénytelen leszek elárulni, hogy mit keresett olyan nagyon. Vagyis kit! Najó, elárulom. A fiúvállalatot kereste! Már teljesen kétségbe volt esve. Péterke és Teodóra úgy döntöttek, hogy segítenek keresni. A leányvállalat megköszönte a segítséget a hejci gyerekektől, és leült egy kőre. De azon nyomban fel is pattant, mert a kő megmozdult! Nagyon megijedt, és már-már azt kezdte hinni, hogy minden összeesküdött ellene, amikor észrevette, hogy véletlenül egy hejci teknősre ült rá. Akkor lenyugodott, és ráült egy igazi kőre. Akkor Péterke és Teodóra továbbaraszoltak az erdőben a Tesco gazdaságos lábukon, és úgy döntöttek, hogy elfáradtak. Ittak a kedvenc italukból, a Tesco gazdaságos őszibarackléből. Imádták ezt a fajta innivalót, mert csak cukor, édesítőszer, egy kis színezék, és víz volt benne. Ez volt a kedvencük. Amikor feltöltődtek cukorral, és vízzel, továbbaraszoltak a Tesco gazdaságos lábaikon. Csakhamar elértek egy tisztásra, ahol megláttak egy hatalmas tortát. A torta éppen 6 emeletes volt! Milyen érdekes összefüggés, Teodórának éppen a 6 volt a kedvenc száma. Aztán megláttak egy fekete pöttyöt is a tortán. Kiderült, hogy ő egy hangya, mégpedig egy nagyon hejci hangya. A hangya azt állította, hogy meg fogja enni a tortát. Teodóra nem hitt neki, és már épp törni kezdte a fejét, hogy miért is akarná ez az apró kis hejci hangya megenni ezt a nagy és hatalmas tortát, de akkor az első fejtöréstől betört a feje. Péterke ismét meggyógyította, és már azt is kitaláltam, hogy hogyan! Beforrasztotta a lyukat, hiszen ez beválik a műanyagnál. És mint tudjuk, Teodóra feje egy Tesco gazdaságos selejt fej volt. Szóval Péterke megjavította a fejét, és aztán visszatértek a hangyához. Ha ez egy tündérmese lenne, akkor most azt írnám, hogy csoda történt, de mivel ez egy nem tündérmese, ezért nem írom azt… Szóval ránéztek a hangyira és a tortára, de a torta már akkor nem volt ott, mert a hangyi megette. Először Péterke és Teodóra nem akarta elhinni, hogy a hangyi megette a tortát, de aztán elhitték. Aztán csak meresztették a szemüket, hogy hogy ette meg a hangyi a tortit, és a nagy szemmeresztgetésben észrevettek valamit. A fiúvállalatot! Nagyon megörültek, és rohantak vissza a fiúvállalattal a leányvállalathoz. 6 nap, és 6 éjjel rohantak, míg elértek a tisztáshoz, ahol a tekik imádták a napistent. Az egyik kövön ott ült a leányvállalat. Szóltak neki, hogy itt a fiúvállalat, de a fiúvállalat addigra már nem volt ott. Túszul ejtette a napisten! Azt mondta, hogy egy hatemeletes tortát kér cserébe. Uzsgyi vissza a hangyihoz, hátha neki van még egy. De sajnos neki sem volt még egy, csak a hasijában. Ezért elvitték a hangyit is a napistenhez, mert azért ott van az a hatemeletes torta… De minden erőfeszítés hiába volt, hiába rohantak a hangyival 6 nap, 6 éjszaka, a napisten nem hitte el, hogy a hangyi megette a hatemeletes tortát. A tekik nagyon mérgesek lettek, hogy egy egyszerű halandó hazudni mer a hejci istenüknek, és már épp megölték volna Teodórát és Péterkét, amikor az egyik teki meglátta az igazságot. Így aztán már nem hittek az istenekben, nemhogy a napistenekben! Inkább elkezdték imádni a fiúvállalatot. De nem volt szerencséjük, mert ő elment a leányvállalattal boldogan élni, és meghalni. A tekik erre nem tudtak mit lépni, de végül úgy döntöttek, hogy boldogan élnek, aztán meghalnak. Aztán Teodóra és Péterke hazamentek meghalni. Jah, nem, előbb még boldogan is éltek, de aztán meghaltak. A hangyi meg elment fogyókúrázni, és boldogan élt, amíg le nem fogyott… De miután lefogyott se élt rosszul, csak meghalt.

VÉGE