A Dojci szemöldöke

A szemöldök lehet rövid, hosszú, sűrű, gyér, szőke, vörös, fekete, barna, ívelt, egyenes, festett, természetes, ritkított, gyantázott, borotvált, szedett, és még ezernyi változatát ismerjük a szemöldöknek. De a legfontosabb dolog, amit sose szabad elfelejteni, hogy nincs két egyforma szemöldök. Két egyforma szín, forma, szélsőséges esetekben minta. A szemöldök olyan, mint a lélek. Van akinek van, van akinek nincs. De akinek van, semmiképp sem egyforma… Lehet, hogy első ránézésre egybevágónak tűnik 2 ember szemöldöke, de ha sokáig szemléljük, fontos különbségeket fedezhetünk fel. A szemöldök vizsgálatához nem elég egy kép, egy festmény. A szemöldök  elemzése sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolja. Ebben is sokban hasonlít a lélekhez. Mikor ránézünk egy ismeretlenre, rögtön szembeötlik néhány megítélést nagyban meghatározó tényező, amiből a hüly…amiből a képzetlen emberek messzemenő következtetéseket képesek levonni. Így születnek az előítéletek.

Mikor ránézünk a Dojci szemöldökére, először az tűnik fel, milyen tökéletes a szemtől való távolsága. Mintha szobrász formázta, festő festette, mérnök mérte, matematikus (geometrikus) számolta volna. De mikor közelebb kerülünk a bal szemöldökhöz, érdekes dolgot figyelhetünk meg: MOZOG! Ami még nem is lenne akkora baj, de Dojcit faggatva kiderül, hogy nem direkt mozgatta. Rémisztő… Ezek után kénytelenek vagyunk jobb szemöldökét is megvizsgálni…Mint kiderül, az se jobb mint a bal…ez is mozog… Ami még nem is lenne akkora baj, de Dojcit faggatva kiderül, hogy nem direkt mozgatta. Rémisztő…Mindkét szemöldökét együttesen vizsgálva megtudhatjuk, hogy a két szemöldök egyszerre mozog. Dojci elmosolyodik, én pofára esek…

Háááát, szerintem ti is kidőlnétek a térdelőtámaszból, mikor a nagyítóval vizsgált alany 20 métert kúszik fölfelé… Na jó, nagyító nélkül csak 2 centit. De szemöldökök közt az is sok. Nembaj, már úgyse bírtam volna sokáig térdelőtámaszban, de hát már megfájdult a hátam a folytonos előrehajlástól, ezért térdeltem le. Így pont egyvonalban volt a szemem Dojci szemöldökével. Mikor ezt tapintatosan a tudtára adtam, eltűnt a mosoly az arcáról. Mondhatni letöröltem a vigyort a képéről. Ekkor meglepő dolog történt: a két szemöldök szépen visszacsusszant eredeti helyére, a mértani pontossággal kijelölt sávba. Mondtam volna, hogy észrevétlenül csusszant vissza, de legalább olyan észrevehető volt, mint mikor felcsusszant… Pontosabban lett volna, de a nagyító kiesett a kezemből, mikor Dojci belevágta a könyökét a hasamba, csak mert megkérdeztem tőle, a Dojcit j-vel vagy ly-nal írják-e. Én mondtam neki, hogy kell az esszémhez, de ő azt hitte, csak szórakozok vele…

Na, a lényeg az, hogy nem tudtam olyan tökéletesen megfigyelni a lecsusszanást, mint a felcsusszanást. Jujj, megint mosolyog! És kifejezetten érdekes jelenség játszódik le közben/előtte. Az még valamilyen szinten elfogadható, hogy mikor elkezd mosolyogni, akkor csúszik fel a szemöldöke. Hisz mikor az ember mosolyog, a szája felfelé görbül, ahogy azt egy kedves óvodás megállapította nekem a minap. Tehát mivel a száj felfelé görbül, a száj fölött megnő a bőrrészecskék száma, köznapi emberek számára is érthető módon szólva több bőr lesz ott. És mivel ott több bőr lesz, az a sok bőr hatalmas erőt gyakorol a fölötte található bőrrétegekre, és Dojci szemöldöke jól láthatóan a bőrén van elhelyezve, így mikor a bőr mozog, a szemöldök is mozog. De egy átlagos ember számára az már egyenesen felfoghatatlan, hogy miért mozdul el a szemöldök még a bőrtorlódás előtt. Akkor vajh mi mozgatja?

Mivel én nem vagyok átlagos ember, megpróbáltam választ keresni erre. Sikerült is találnom egy érdekes indokot, de aztán megvizsgálva néhány további tényezőt, kénytelen voltam elvetni. De azért leírom, hátha valakinek mégis sikerül összeegyeztetnie az én indokomat a zavaró tényezővel.

Tehát: az öltöködésén kívül semmi nem igazolja, hogy Dojci nem járt semmilyen szépségtanfolyamra. De mint tudjuk, egy bizonyíték nem bizonyíték. Tehát nincs okunk nem feltételezni, hogy Dolyc…Dojci valamilyen számunkra eddig még felfedezetlen szépségtanfolyamra járt, ahol a ráncokról is volt szó. Itt megtanulta, hogy mikor az ember mosolyog, ráncok futnak szét a szeme sarkából. Ez fiatalkorban csak egy tökéletes nagyítóval látszik (amilyennel én is rendelkeztem a fent említett szerencsétlen baleset előtt), ám később, mikor az ember örekszik, a ráncok egyre feltűnőbbé válnak. Ezt megakadályozandó már most el kell kezdenünk gyakorolni a ráncok eltűntetését, sőt, meg kell tanulnunk megakadályozni a kialakulásukat. Erre egy jó módszer a mosoly kezdeténél történő szemöldökfelhúzás. A feltaláló azt sajnos nem kalkulálta bele, hogy van akinek nem túl jó az időérzéke, így eshetett meg, hogy Dojci 2 másodperccel előbb húzza fel szemöldökeit, mint ahogy az elő van írva. Azt nem tudni, hogy a kedves inventor miért nem gondolt arra, hogy így a szem sarka helyett egy idő után a szemöldökök környékén jelennek meg apróbb ráncok, de hát rajtam kívül senki sem lehet tökéletes.

Az egyetlen apró hiba az eszmefuttatásomban, hogy Dojci azt nyilatkozta, nem direkt csúsztatja fel szemöldökeit, sőt, míg fel nem hívtam figyelmét e furcsa elváltozásra, neki fel se tűnt. Ám ha rosszindulatúak vagyunk, feltételezhetjük azt, hogy Dojci nem mond igazat, csak megpróbálja a publikum elől elrejteni cseppet sem imponáló titkát, miszerint ráncfelvarrást helyettesítő módszert tanító tanfolyamra járt. Ezen kívül az is elképzelhető, hogy Dojci kisebb (nagyobb) amnéziában szenved, és teljesen megfeledkezett a tanfolyamról, és a módszert márcsak megszokásból, reflexből használja. Azt pedig tudjuk, hogy reflexei nem túl jók, reakcióideje nem megfelelő, így ez még egy indok arra, miért húzza fel túl korán a szemöldökét.

Douglas Adams négyrészes trilógiáját olvasva belém ötlött a felismerés: lehet, hogy Dojci szemöldökét nem is Dojci mozgatja! Nem kizárt, hogy Dojci fejébe agypótlás céljából születésekor intelligens, gondolkodó lényeket telepítettek. Ezek a lények a Dojci által felvett táplálék előre meghatározott hányadát fogyasztják el, ám a telepítő tudósok nem számoltak azzal az aprócska tényezővel, hogy Dojci nem annyit eszik, legalábbis nem annyi energiát vesz magához, mint az eredeti kísérletalany (Maike Zoom), így az intelligens, gondolkodó lények is több kalóriát fogyasztanak el naponta az eredetileg kikalkuláltnál. Mikor erre a telepítő tudósok ráeszméltek, már nem volt mit tenni, az intelligens gondolkodó lények átprogramozására már nem adódott lehetőség, így már csak abban reménykedhettek, hogy az intelligens gondolkodó lények az intelligenciájukat és gondolkodóképességüket kihasználva rájönnek, hogy a tápanyagtöbblettel nem lesz hosszú életük (mivel minél jobban híznak Dojci feje annál nagyobb lesz, és végül kipukkad, így megszűnik a tápanyagforrásuk, és éhen halnak), és elkezdenek fogyókúrázni. Mint tudjuk, a fogyókúrázás vállfajai a következők: koplalás, egészségesebb táplálkozás, rendszeres sport. Az intelligens gondolkodó lények kizárásos alapon a rendszeres sport mellett döntöttek (koplalni az előre betáplált információk és étkezésszabályozók miatt nem lehetett, az egészséges táplálkozást a Dojci által elfogyasztott sok pizza, Cola, és Tecsócuccok zárták ki). Ezek után az intelligens gondolkodó lények azon kezdtek el vacillálni, hogy a sport melyik műfajában próbálják ki magukat. Próbálkoztak úszással, de az agyvízhiány miatt ez nem bizonyult hosszú távú megoldásnak. Ezután magasugrással próbálkoztak, de a szűkös hely miatt ezt is elvetették… Szegény intelligens gondolkodó lények folyton bevágták intelligens gondolkodó fejüket Dojci fejének mennyezetébe… Következőnek a lovaglással akartak megpróbálkozni, de hamarosan rádöbbentek, hogy ez ló nélkül elég nehéz lesz. És mivel intelligens és gondolkodó lények voltak, ezután a felismerés után a teniszt, asztalitenisz, focit, kosárlabdát, röplabdát, kézilabdát, vívást, és még többszáz sportot kizártak. No nem azért, mert ezekhez is lóra lett volna szükségük, de ezek az intelligens és gondolkodó lények hálóval és labdával sem rendelkeztek. Tehát a legkedveltebb sportokat sajnos ki kellett zárniuk… Attól kezdve egész álló nap azon gondolkoztak az intelligens és gondolkodó lények hatalmas agyukkal, hogy milyen érdekes sport létezik még ezeken kívül. Valaki felvetette, hogy futóversenyezzenek, de a Dojci fejében található ragacsos-csúszós trutyi megakadályozta őket eme ötlet kivitelezésében. Ekkor jött a nagyszerű ötlet: csúszkáljanak! Ezt az elképzelést pár napig alkalmazták is, mígnem az egyik intelligens és gondolkodó lény neki nem csúszott egy érdekes, általuk eddig felfedezetlen cuccosnak. Ez volt a Dojci szemöldöke. Észrevették, hogy ezt milyen élvezet húzogatni, és ezzel nem csak energiát adtak le, de még csodás izmokat is nyertek vele (persze nem olyan csodásokat, amivel Mészáros Árpád Zsolt rendelkezik. Olyanja csak neki van). Ám ez a húzogatás egy idő után bandaháborúhoz vezetett (nevezhetnénk akár parasztfelkelésnek is), mivel mindig mindenki húzogatni akarta a fent már többször említett szemöldököket. Végül megegyeztek abban, hogy csapatokat alkotnak, és a csapatok bizonyos időközönként váltják egymást. Csakhogy nem rendelkeztek órával, és Dojci időérzékét sem tudták felhasználni (tekintve hogy neki olyanja nem nagyon volt), úgy döntöttek, egy gyakran megfigyelhető, általában ugyanolyan hosszú ideig tartó jelenségnél rángatják csak a szemöldököt, így könnyű lesz megszervezni, hogy mindenki ugyanannyit húzogathassa eme becses cuccosokat. Ez a jelenség pediglen a mosoly, vigyor, nevetés volt. Érdekes kérdés, hogy akkor mégis hogyan csúszhat fel Dojci szemöldöke még a mosoly kezdete előtt? A magyarázat egyszerű: az intelligens, gondolkodó lények intelligensek, okosak voltak, így könnyebben felfogták a poénokat, humoros dolgokat, mint Dojci.

Ennyi volt a móka mára, kiürült a szemöldökök mókatára. Ha valaki valamit nem értene eme elbeszélésből, forduljon hozzám bizalommal, kivéve ha ez a valaki Dojci, mert neki még ha akarnám se tudnám elmagyarázni a dolgokat… SorryJ

Ui.: ne nagyon sértőggy meg… csak éppen haraguttam rád vmiért, mikor a végét irtamJ ugye nembaj, ha most nem olvasom át, h jó lett-e????