Szerző: ld lent

Cím: …

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyeken, az óperenciás tengeren, meg a többi cuccon is túl, élt egyszer egy szegénylegény. Ennek a szegénylegénynek volt egy gazdag, de fukar testvére, aki nem adott a szegénylegénynek kölcsön. Ehelyett a pénzét arra költötte, hogy hülye szappanoperákat nézett a tévében. Így fordulhatott elő, hogy míg a szegénylegény a kertecskéjében a rozst gondozta, a gazdag tesó a „szenvedélyek viharában” után, de még a „szerelmek és szeretők” előtt kezdődő „szív, szenvedély, szerelem, szakítások”(4sz) című szappanoperát bámulta. Ez a rész épp arról szólt, hogy Daniel la Zorra Mudará los Dientes mas no las Mientes hogyan csalta meg a nála 13,25 évvel fiatalabb Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza-t.

Hoppá!! Most veszem észre, hogy ez a neve történetünk szereplőjének is! (Mint később még kiderül, nem is véletlenül.) Ha már ezt elárultam, talán lassan el is kezdhetném elmesélni ezt az izgi történetet (az a szegénylegény-gazdagtesós izé csak bevezetés volt…).Tehát:

 Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza egy szegény királylány volt, bár az apja, a király nagyon-nagyon gazdag volt, de fukar… szóval, tudjátok… Ez a szegény királykisasszony egyszer úgy döntött, hogy három fiútestvérét megelőzve elmegy világot látni (mér mindig a férfiaké legyen az élvezet?!). De nem elég, hogy úgy döntött, még az apjának, a nagyon-nagyon gazdag, de fukar királynak is elmondta, hogy elmegy világot látni. Bár az apja nem adta áldását az ötletére, mert azt elsőszülött fiának tartogatta, Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza azér elindult. Csak ment, mendegélt, mígnem egy hepehupás útra nem ért. Először átmászott egy hepén, ezután egy hupán. A következő hepén már csak nagy fáradalmak útján tudott átkelni, így a most következő hupát inkább kikerülte, az ezután következő hepét meg csak úgy spontán kihagyta. Így lehetséges, hogy egymás után két hupán kellett átjutnia. Na, mindegy… szóval, most ott tartunk, hogy a királylány csak bandukolt, és végül megunta a sok hepét meg hupát, ezért letért az útról, egyenesen be az ötszögletű kerekerdőbe (tudom, hogy a kerekerdők általában négyszögletűek szoktak lenni, de a négyszögeket már tavaly kiveséztük matekból, uhogy a könyv most nemtomhányezerszögekkel van tele…). De ebben az erdőben se csinált mást, mint az úton, azzal a különbséggel, hogy itt a fákat, a bokrokat, a köveket, a hegyiforrásokat, a medvéket, a nyuszikat, az őzikéket, a farkasokat, meg az öreganyámokat kerülgette. És így teltek a percek, az órák, a napok, hetek, hónapok, évek, mígnem Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza egyszercsak megéhezett. Akkor a következő útjába eső öreganyámat nem átugrotta, hanem öreganyámnak szólította. Ez erre adott neki hamuban sült vaddisznót, és hegyiforrás borát. A királylány ezt megköszönte, de mikor a hegyipatak borát itta, úgy megijedt egy melegfronttól, hogy leöntötte magát. Ezen sokat bosszankodott, de aztán rájött, hogy van a zsebében fonal, aminek segítségével eredetileg a minotauruszt akarta legyőzni, de most jobb ötlete támadt. Körbenézett, és véletlenül pont előtte a földön feküdt egy olló. Ezt felvette, kivágta a foltot a ruhájából, és kipótolta a fonállal. Ezután úgy döntött, hogy kéne végre vmi értelmeset is csinálni (na jó, igazából én döntöttem úgy, hogy végre vmi normálisat kéne írni…), ezért kiment az ötszögletű kerekerdőből, csak előtte még nekiment egy nagyharangnak. Először úgy döntött, hogy bemászik aludni, de aztán kiderült, hogy van már benn vmi Kálmán. Különbenis vagy 30 fok volt, ezért az időjárás függvényében inkább úgy döntött, hogy mégis kimegy abból a geometriailag tökhülye erdőből, és az Antarktiszra ért. Ott is 30 fok volt, csak mínuszban. Meglátott ott 7 törpét, és mivel nagyon fázott, ellopta a ruháikat. Így ugyan a törpék megfagytak, de ő nem fázott többé. Végül Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza megunta a világot látást, ezért elindult hazafelé. Visszatért az erdőbe, ahol egy erdei ösvényen kenyérmorzsát látott. Rögtön megéhezett, és megette azokat. Sétálgatott tovább, halgatta az erdő zajait (jajj, Jancsi, most hogy találunk haza???), mikor meglátott egy madarat. Elkezdett énekelni, és csodálkozva látta, hogy a madár megismétli amit énekel (a mesékben márcsak így szokott lenni…). Körülnézett, és épp előtte  a földön feküdt egy héliummal teli léggömb. Mármint feküdt volna, ha a hélium nem lenne könnyebb a levegőnél. Így a szeme előtt szálldogált, és csak azért nem vette észre eddig, mert az erdőre koncentrált, amit egy fától nem látott. Na de térjünk vissza az énekléshez. Beleszívott a héliumba, és fülsértően magas hangon kezdett el kornyikálni. A madár meg, mint a shrek2ben, kidurrant, és a szegény királykisasszony ruhája tiszta vér lett. Ekkor előugrott a bokorból a farkas, és ezt mondta:

-Szia, Piroska, mit hoztál a kosárkádban?

-Minek van ekkora szemed, ha még azt se látod vele, hogy nincs is kosárkám?! - kérdezte Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza, és szöget ütött a farkas fejébe…

márminthogy az, hogy lehet, hogy ő nem is Piroska. Ezért hagyta a fenébe, és ment inkább bekapni…a nagymamát. Piroska meg, akarom mondani Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza ment tovább, mígnem egy filmstúdióhoz ért, ahol éppen a 4sz-t forgatták. Volna, de kiderült, hogy vmi Hófehérke lenne a főszereplő, csakhogy ő még valami régi filmjét forgatja, ahonnét viszont eltűnt 7 törpe, ezért leálltak a forgatással. Nem vártak tovább Hófehérkére, inkább bevették helyette Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza-t.

Így lehetséges, hogy a mese elején szereplő szegénylegény gazdag, de fukar testvére a bevezetésben a valamikor még királylány Emmonita Encarnado Pelicorto de la Doncellez Delicadeza-t nézhette, amint Daniel la Zorra Mudará los Dientes mas no las Mientes-sel veszekedett („Megcsaltál Carennel, Dorissal, Melissaval, ezt még elviselném, de hogy tehetted meg a legjobb barátnőmmel, Kimmel??? Kettőnk között mindennek vége!)

Naszal, ez volt az a nagyon izgi mese….

By: ld fent