Miért nem szép dolog a kárörvendezés?

Hogy feladatomat megkönnyítsem, öhm… vagyis hogy az eredmény körültekintő, nem csupán egy személy véleményét feltüntető fogalmazás legyen, végeztem egy közvélemény-kutatást: több embernek tettem fel a fent említett kérdést, mi szerint mért nem szép dolog a kárörvendezés.

Első válaszadóm egy kedves, drága, aranyos osztálytársnőm volt. Első reakciója az volt, hogy „dede,” igenis szép dolog. miután felvilágosítottam, hogy ez a téma fontos számomra, normális választ is adott: „he? he? he? mivan? mondjad? milyen közvélemény-kutatás? mit akarsz kérdezni? jah! mé ne lenne szép dolog?? na jó… talán nem a legszebb… de jó érzés… és csak a belső számít:D A Bika szerelmi élete… eh…” (azt hiszem, ezt az utolsó részt már nem az általam feltett kérdés megválaszolására szánta…)

Második válaszadóm a drágalátos, kedves, aranyos, édes, helyes, cuki, okos, ügyes, megbízható, művelt (najó, lehet, hogy az nem…), mosolygós, és egyáltalán nem hirtelen haragú öcsém volt. Első reakciója ez volt: „he? milyen kárörvendezés? Az meg mi a…” Miután felvilágosítottam, mi is az a kárörvendezés, mindent összefoglaló, körültekintő választ adott: „jah, hogy az, amikor kiröhögsz valakit? A fontos: Te nevess, ne rajtad nevessenek, mert az olyan jó érzés, míg ha rajtad nevetnek, az szar, tehát legyél te kárörvendő, és akkor nem is tudom micsoda…”Hát igen… értelmes emberkék:D

Harmadik válaszadóm egy a tanárnéni által is ismert, különlegesen jó képességű, legértelmesebb választ adó, a megkérdezettek közül legidősebb, fogalmam sincs jelenleg hogy kinéző vámpír volt. Kezdjük nála is az első reakcióval: „hmmm… me nem az:D” Miután megköszöntem neki a sok segítséget, azért kifejtette véleményét… „szar dolog ha az embert kiröhögik mikor rossz dolog történik vele”

Hát igen… Erről ennyit… 3 emberből 1 embernek volt negatív kritikája a kárörvendezéssel kapcsolatban. Ezek szerint az emberek több, mint 66%-át nem zavarja a kárörvendezés, sőt, ha az Emma, még délelőtt adott, rövidre sikerült válaszát is beleszámítjuk, miszerint „há honnan tudjam? Engem nem zavar…Mér? Az egy rossz szokás???”  75% jött volna ki… Azt hiszem, a számok magukért beszélnek.

Ezek után már csak érdekes kérdésként teszem fel, hogy egy tanár hogy adhat fel ilyen büntetőfeladatot a diákjának úgy, hogy nevet, miközben a büntetést elmondja…Ez nem kárörvendezés? És ha a tanárnak szabad, a diáknak miért nem? Hogy tanulja meg a gyerek, hogy mit szabad neki, és mit nem, ha a felnőttek, vagy ebben az esetben a tanárok lelkiismeret furdalás nélkül megteszik azt, amit a diákjaiknak megtiltanak? Még egy érdekes tény (vagy inkább kérdés): Vajon a tanárnő látta a Megasztár2 című műsor 9. döntőjét, mikor a nagyra becsült Torres Dániel úr esett ki, és a fenetudja miért bennmaradt Tóth Gabriella nevetett ezen? Talán az nem számít kárörvendezésnek?

Ezzel zárom is dolgozatomat (vagy inkább soraimat, úgy költőibb), mivel már így is a 37. sornál járok, és nem akarom, hogy a nagyra becsült tanárnő szemét megterhelje a sok olvasás…