My álom:

Ezt álmodtam 2005-03-12ére virradó éjszakán (megjegyzés: a zárójelben leírt dolgok a mai nap valós eseményei): Mivel pénteken azzal a szörnyű tudattal feküdtem le, hogy ahelyett, hogy szombaton délelőtt 10ig lustálkodnék az ágyamban, fél 7kor fel kell kelnem, be kell mennem abba a rohadt suliba, fel kell olvasnom valami szart a reformkorról meg Széchenyiről, és meg kell néznem a Hídembert, nem csoda, hogy az iskolával kapcsolatos dolgot álmodtam… Tehát az egész úgy kezdődött, mint egy normális hétköznapom… Legalábbis majdnem… Na jó, egyáltalán nem… Tehát: anyukám kedves szavakkal ébresztgetett (a valóságban a mobilom ébreszt…), én kiugrottam az ágyból (általában lassan kikászálódok…), beszáguldottam a fürdőszobába (lassan elbotorkálok odáig, majd, mivel éppen a bátyám van benn, leülök előtte, és megvárom, míg kijön…), ahonnan frissen és üdén, tele életkedvvel jöttem ki (csuromvizes hajjal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokkal a fejemben, álmosan kitámolygok…). Leültem a reggeliző asztalhoz, anyukám igazán finom reggelit készített nekem, amit gyorsan el is fogyasztottam (bemegyek a konyhába, kenek magamnak 1 vajaskenyeret, és amilyen lassan csak lehet, megeszem…). Ezután visszamentem a szobámba, és felöltöztem hőn szeretett pólómba és kedvenc, tök dizájnos nadrágomba (mivel van az a hülye ünnepély, kényelmetlen matrózblúzt kell vennem, és szoknyát, ami normál szoknya hiánya okából elsősök által hordott rakottszoknya…). A cuccomat már tegnap este összepakoltam, úgyhogy már mehettem is felvenni a modern dzsekimet, gyorsan lerohantam családiházunk kocsibejáratához, ahol már apukám várt, hogy elfuvarozzon a suliba (gyorsan bevágok pár könyvet a sulitáskába, a többi úgyis benn van a szekrényben az iskolában, lesétálok a lépcsőn, kimegyek a panelházból, lemegyek az aluljáróba, és várom a metrót). Az iskolában természetesen könnyű napom volt, az első két órán a Magyar vándort néztük, a 3. óránk énekóra volt, és csak a Rómeó és Júlia című musicalt hallgattuk, a 4. óra osztályfőnöki volt, az 5. és 6. órán nem volt tanár, úgyhogy haza lehetett jönni (fél órán át olvasom fel azt a szart, majd még fél órán keresztül hallgatok valami hasonló minőségű cuccot Kölcseyről, utána nézzük azt az unalmas Hídembert…).

Elemzés: