Az átok

-Béna Béla, béna Béla! Ki mondta? Simonka!- kiabálta Józsika.

-KUSS!- vágta rá Béla.

-Najó, esetleg…- engedett Józska.

Elindultak és egész gyorsan mentek, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy gyorsan menjenek. De lassan így se mentek, és ez volt a lényeg. A pusztán át meneteltek, de lassan már nem is. Lassan, de mégis gyorsan kijutottak a pusztából, és egy tó közepén találták magukat. Mivel a nagy tóban voltak, ezért elmerültek, de valamilyen csoda folytán kijutottak a szárazföldre. A nagy tót elnevezte a nagy tót Nagy Tónak. Szóval nagy T, nagy N. Nagy Tóßígy. Aztán a csoda elment, és visszakerültek a tó közepébe, és elmerültek. Ez nem volt jó nekik. Így meghaltak. De egy újabb csoda folytán feléledtek, és a Nagy Tó közepén találtak egy tahótehént. A tahótehén hátán ült a nagy tót, aki elnevezte a nagy tót Nagy Tónak. Miután ez megtörtént (vagyis megtalálták őket), a csoda elbújt a tahótehén bal mellső patájába, így Józsi és Béla meghaltak (már megint).

-De gnóm!- mondta a nagy tót, aki elnevezte a nagy tót Nagy Tónak.

-Ki?- kérdezte a tahótehén.

-Jéé, te tudsz beszélni?!- csodálkozott a nagy tót, aki elnevezte a nagy tót Nagy Tónak.

-Ja. Miért ne tudnék?

-Mert tahótehén vagy.

-Mú, mú! Nem is vagyok tahótehén!

Ezzel az átok megtört, és visszakerültek a Vámpírok hegyére, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ami egyébként elég hamar bekövetkezett.

VÉGE

By Emmonita